Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

11 állásának tekintélyét, sem pedig nem menti fel a családfentartás és gyermeknevelés lélekemésztő gondjai alól. A lelkészek gondteljes súlyos sorsát osztják velők egyházközségeik is. A culturális fejlődés folyton újabb és újabb terheket ró híveink vállaira. Az állam czéljaira kirótt adózás által erősen kimerült egyháztagokat igénybe veszi az egyház fentartásának, a lelkész és tam'tó fizetésének, a templom és iskola építésének vagy tatarozásának — vallásos kötelessége — mely nem ritkán még az állami adó összegét is felülmúló pénz- vagy terménybeli tartozás lerovásával jár. Ennyi áldozat meghozatalára, ennyi teher jólelkű elviselésére híveinket csakis az apák hitéhez való odaadó ragaszkodás teszi képesekké, ott pedig, a hol a protestáns SZÍVÓS hithűség elernyedett, ott természetszerűleg a közöny, az elégedetlenség foglalja el a sziveket s viszi a felekezetnélküliség teherkönnyebbülést Ígérgető örvényébe. Ezek mélyen tisztelt közgyűlés, köztudomású dolgok. Nemrégiben a magas Clérus egy kiváló tagja egyik fényes beszédében a protestáns egyházról szólva, úgy nyilatkozott, hogy a protestáns egyház élete „csupa vergődés". Nem tudom, hogy ezt miként értette? a vallásos életre, a hitelvekre vonatkoztatta-e? vagy az egyház anyagi helyzetére, — ha ezt az utóbbit kívánta jelezni, úgy tökéletesen igaza volt. Vagyoni tekintetben valósággal vergődünk, mint szárnyaszegett madár. Erőforrásaink kimerültek, híveinkre újabb terheket róni, valóságos sarczolás volna. Kényszerhelyzetünkben jogos bizalommal fordulunk az államhoz, melynek fentartásához, alkotmányos nemzeti fennmaradása és fejlesztéséhez hűségesen hozzájárulunk. Van arra szentesített országos törvényünk is, hogy egyházi és iskolai szükségleteink közálladalmi vagyonból fedezendők. Ötvennégy éve, hogy ez a törvény fennáll végrehajtás nélkül. Sokszor hivatkoztunk rá, kérelmezve annak ha nem is betű szerinti értelemben, de valamely megfelelő módon leendő végrehajtását, de sikertelenül. A most folyó évben az 1848-ik évi törvényczikk végrehajtásának kérdése az országos törvényhozás asztalára került, de újból megoldatlan maradt. Tehát várunk tovább is kitartó türelemmel a törvény megfelelő megoldására, mert örök időkre megoldatlan nem maradhat. A protestáns egyháznak kötelessége ezt a követelést ébrentartani. Addig vergődünk tovább anyagi tekintetben, de nem mulasztjuk el ébren tartani híveink lelkében az élő hitet, az evangéliumhoz való törhetlen ragaszkodást és az egyházak és iskolák érdekében hozandó áldozatkészséget. Ha így teszünk s buzgón imádkozunk, megsegít minket az Úr! Mindazonáltal, nehogy hálátlanoknak láttassunk, hálásan kell elismernünk, hogy a magas kormány évről-évre nagyobb összegeket vesz fel az állami előirányzatba, melyekből közép- és népiskoláinkat segé-