Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

113 panaszra alig van okunk, csak a házasságkötéseknél lehet a legéberebb gon- 33. dozás és a legszeretetteljesebb bánásmód mellett is itt-ott az egyházpolitikai törvények káros hatását észlelni, bár az sem tagadható, hogy nem egy esetben már a mi egyházunk javára kötettek megegyezések a gyermekek vallásbeli nevelésére nézve. A vallásoktatásra nagy gondot fordítottam, az órákat rendesen megtartottam és szeretettel, de szigorúan arra is ügyeltem, hogy a tanulóifjúság az istentiszteletekre rendesen eljárjon, kiknek iskolai ünnepélyek alkalmával külön gyermekistentiszteleteket is tartottam. A tanulóanyag az elmúlt évben ugyan meglehetős gyenge volt, mégis aránylag véve még elég jó eredményt értem el. A nazarénusoknak és egyéb szektáknak — hála a jó Istennek — egész missiói körünkben még nyoma sincs, épp így a felekezetnélküliségtől is mindeddig még megkímélve maradtunk, mi talán egyrészt az éber gondozásnak, de mindenesetre a hívek hitbuzgóságának és egyházukhoz való ragaszkodásuknak tulajdonítható. A hívek száma ugyan csekély, a központban 189, a missiói körben 78 ág. h. ev. lélek, de ezek az egyházunkhoz való ragaszkodástól át vannak hatva s bár nehezen, de szívesen teljesítik egyházuk iránti kötelezettségeiket, nehezen azért, mert a mi vidékünkön már évek óta az ipar és kereskedelem teljesen pang, földmívelés pedig nincsen s így keresetük is csak kevés, vagy alig van. És daczára annak, hogy ezek az Alkotmányban meghatározott legmagasabb járulékot fizetik az egyházi szükségletek fedezésére és aránylag nagyobb egyházi adóteherrel küzdenek, mint nagyon is sok más egyház hívei

5 missiói központunk mégsem képes szükségleteit a saját erejéből fedezni, hanem támogatásra, külsegélyekre van utalva, hogy e nagyfontosságú ponton reáruházott missióját teljesíthesse és úgy a missiói központban, valamint a nagy szórványban élő hitsorsosait, több mint 80,000 máshitüek között r szétszórva, gondozhassa. Es ha ezek állandóan nem gondoztatnának, rövid idő alatt éppen elszigeteltségük és az igen sok vegyes házasság, valamint az egyházpolitikai törvények következtében szeretett evangelikus egyházunkra nézve elveszve volnának. Ezen nyomasztó helyzetben, látva, hogy a szükségletek évről-évre növekednek, a segélyforrások pedig hova-tovább gyérebben csergedeznek, sőt kiapadnak, a helyett, hogy tétlenül átengedte volna magát bizonytalan sorsának, egy más irányban látott munkához, a mennyiben hat évvel ezelőtt elhatározta, hogy egyházfentartási tőkét gyűjt a hívek áldozatkészségéből és egyéb adományokból, hogy idővel missiói központunk missiói körével saját erejéből fentarthassa magát, ne legyen kénytelen évről-évre az egyházi jótékony intézmények segélynyújtását igénybe venni, hanem ezen segélyeket más szegényebb egyháznak átengedhesse. És ezen egyházfentartási tőkét évről.évre serényen gyűjti híveinek filléreiből, a némethoni Gusztáv Adolf-egylet nagyobb összegű adományaiból és mások adományaiból, úgy hogy jelenleg Isten segedelmével már 2,075 K 27 f-t teszen. Látnivaló ebből is, hogy az orsovai missiói központ minden tőle telhetőt megtesz arra nézve, hogy fentarthassa magát, minden erejét megfeszíti, csakhogy ennek biztos alapot létesítsen. Az egyházbeliek állapota pedig vagyoni tekintetben épen nem fényes; vagyonos közöttük egy sincs, többet annál, mint a mennyit az egyház reájuk 8