Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

1511 ág. h. ev. finemű. Űrvacsorával élt 102. Hozzánk áttért 2 25. egyén. Tőlünk kitért 1 egyén. Végül bátorkodom nyomasztó anyagi viszonyok közt élő és létfentartásáért nehéz küzdelmet vívó Orsova missziói központunkat nagy kiterjedésű missziói körével a méltóságos és nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés kegyes pártfogásába és szeretetteljes támogatásába ajánlani, hogy nehéz és fontos missziói feladatának a jövőben is sikeresen megfelelhessen. Orsován, 1906. évi augusztus hó 23-án. Francz Ede Imre ág. h. ev. lelkész. IV. Jelentés a lugosi missziói körről. Nagy és tömérdek jóakarattal találkozik a misszió nagyfontosságú ügyének behatóbb és kihatóbb rendezése magas egyh. hatóságainknál, hogy az anyaegyházaktól mint központtól távoli helyeken és a szórványokon élő hitsorsos lelkeket megmentendő, összetartandó eszme, kivált nehéz és küzdelmes időnkben, a vallási korlátlanság s általa a tág-lelkiismeretű felekezeti öntudat s hitéleti szabadosság jelen napjaiban — hovatovább diadalra jusson! A misszió hathatós felkarolása által fokozott kedvre és kitartásra buzdul a megbízott lelkész, mert jólesőn érzi, hogy nem csupán az eddig is kiérdemelt elismerés nyájas szava, de az anyagi támogatás is kárpótolni, ösztökélni igyekszik őt nehéz feladatában. A missziói ténykedés ugyanis gyakorlatban, kivált itt a mi délvidékünkön (lugosi-orsovai kör) felette nehéz! Jó és rossz időben, nyári és téli viharban, nem ritkán oly veszélyes utakon, hol meredező sziklák s tátongó mélység között a vigyázva haladó kocsi csak éppen hogy elfér utazni, daczára a festői képnek, minőről a róna szülöttjének fogalma sincs, biz' éppenséggel sem kéjutazás, hanem erkölcsi kötelességteljesítés, gyakran másfélnapra is terjedő egy-egy út, a melynek számottevő költségeit még a jobbmódú is csak részben téríti meg. A szórvány-helyek meglátogatási költségét, természetesen a „missziói segély"-ből fedezi a lelkész s kiszólíttatván (legtöbbnyire temetésekkor) szintén e segély van igénybevéve nagyrészt, mert ott kint alkudozni vagy éppen követelni sem nem lehet, sem nem ildomos. Tudvalevőleg a nép fizetni nem szeret, s vidékünkön legtöbbször nem is képes; de nem is volna ildomos és észszerű a követelődzés, mert hisz e képtelen esetben máskor nem hozzánk, hanem az ott levő vagy közeli r. kath. avagy gör. kel. lelkészhez fordulna — saját hívünk! Ámde akkor mi értelme volna a missziónak? Csak