Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907
1906. szeptember
24 8. E helyen nem mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem elismerésemet az áttéséri mozgalom vezetőjének ifj. Korén Pál lelkésztestvérnek, a tiszaszentmiklósi ev. tanítónak Demcsák Istvánnak, kerületünk gyámintézeti elnökének, Famler Gusztáv Adolfnak és a törökbecsei kicsiny egyháznak, a mely szerény jövedelméből készségesen ajánlotta fel 120 koronánvi adományát, hogy az áttért és áttérni kivánó tiszaszentmiklósi testvéreknek megszereztessék a könyvek könyve, a biblia. Missziói kiküldetésben volt az elmúlt közigazgatási évben ismételten Abaffv Miklós horvát-szlavon főesperes is, a kit a bulgáriai hívek meglátogatására a kerület költségén ismételten kiküldöttünk Bulgáriába. Kiküldetésének eredménye ez úttal az volt, hogy a Bulgáriában 4-községben élő ág. h. ev. hívek megválasztandó lelkészüknek lakáson és stólán kívül 1600 frankot ajánlottak meg s felkérték Abaffy Miklós főesperes urat, hogy ezen állásra szerezzen nekik mielőbb lelkészt; — ilyen körülmények között a nevezett főesperes ki is írta a pályázatot s a dolgot úgy vélte megoldhatónak, hogy abban az esetben, ha nem jelentkeznék felszentelt egyén a szóban forgó lelkészi állásra, úgy ő ama három külföldön végzett horvátországi theologusok egyikét, a kiknek felszenteltetési és alkalmaztatási ügye a mult évi kerületi közgyűlésünkön is tárgyalva volt, azoknak — mondom — egyikét kiküldené a szóban forgó állásra olyképen, hogy az illetőt Bulgária területén pappá szentelné s egyúttal be is iktatná abban a meggyőződésben, hogy őt ezért Magyarországban senki sem vonhatná felelősségre. Nekem erre nézve a megjegyzésem csak az egyrészt, hogy az ilyen módon Bulgáriában alkalmazandó horvátországi theologus a mult évi kerületi közgyűlésünkön történt megállapodások értelmében is ilyen módon esetleg szerzendő papi oklevél alapján magyarországi, vagy horvátországi későbbi alkalmaztatásra semmiképen sem számíthat, másrészt törvényeinkkel és gyakorlatunkkal meg nem egyezőnek tartom, hogy egy kötelékünkbe tartozó esperes minden megbízatás nélkül gyakoroljon püspöki jogokat. A mi az egyházak belmissziói munkásságát illeti, erre nézve jelentem a mélyen tisztelt kerületi közgyűlésnek, hogy Luther-Társaságunk felhívásával kapcsolatban boldogult püspökünk körlevélben hívta fel az egyházakat illetékes főespereseik útján vallásos estélyek tartására, a „Családi Lapok" terjesztésére és parochiális könyvtárak felállítására s egyben bekivánta az erre vonatkozó papi jelentéseket. Ha ezen papi jelentések eredményeit összegezzük, úgy sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az e tekintetben kimutatott általános eredmény nem kielégítő; mert míg sok egyházban