Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

19 És különös vonatkozással akarom ezt értetni azon hitben 6. testvéreinkkel való viszonyunkban, kik az evang. reformált hitvallást követve, velünk egy azon alapon állva, test a mi testünkből, vér a mi vérünkből. A közös mult, annak közös öröme és közös bánata, közös sűrű küzdelmei és közös nem egy gvőzelme mai napig képezik azt az erős köteléket közöttünk, melynek megbontásától óvjon minket az Űr, melyet megtartani szeretetben, megszilárdítani mindkét egyházunk érdekében volt eddig szerény lelkészi állásomban, lesz ezentúl is becsületes, őszinte törekvésem. Úgy segéljen az Úr, a mint mind azt, mit gyenge szavaimmal kifejezni megkíséreltem, tettekkel is beigazolni, erős és becsületes szándékom! Sikerül-e? Nem tudom. S azért kérem a nm. kerületet, segítsen meg vállalt nehéz feladatom megoldásában. Bizalommal kérem mindenekelőtt Nagyméltóságodat, mint egyházkerületi felügyelőnket, hogy azzal a gazdag tapasztalattal, s az abból merített bölcseséggel és tanácsadással, melylyel egyházunk szolgálatában hosszú éveken át az egyház egyszerű munkását, majd jegyzőjét mindig gyámolította, a jövőben is megajándékozni méltóztassék. Testvéri szeretettel járulok a Nt. fő- és alesperes, az egyházmegyei és egyházközségi felügyelő és lelkész urak, a tanár és tanító urak elé egyenként és összességükben, kérve közös szent ügyeink előbbreviteléhez szives és hathatós támogatásukat. Végezetül pedig a nm. kerületnek, mely engemet, a jelentéktelent, sok más, érdemesebb testvéreim gárdájából e szép, de nehéz tisztségre bizalommal elhívott, ezen általam eléggé meg nem becsülhető bizalomért, melyet részemről feltétlenül beváltandó előlegnek tekintek, legforróbb köszönet! „Az Úr áldja meg rendeltetésünket!" Ámen. Általános helyeslés kisérte a püspök eme székfoglaló beszédét, mely feltárta a hallgatóság előtt azokat az elveket, melyek magasztos hivatalában vezérelni fogják, megismertetett azokkal az eszmékkel és tervekkel, melyeket első sorban megvalósítandóknak tart, kijelölte az egyház életében azokat a területeket, a melyek meggyőződése szerint a legfőbb gondot igénylik, azokat a kérdéseket, melyeknek megoldása a legégetőbb s tette mindezt lelkes, szívhez szóló, ékes formában. Különösen a keresztyén szeretet hangsúlyozása keltett a hallgatók szívében erős visszhangot. Ezután báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő úr lelkesen üdvözli az egyetem részéről a megválasztott püspök urat és bizalmának ad kifejezést, hogy Isten segedelmével főpásztori állásában hazai egyházunk üdvére áldásosán fog működni. 2*