Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

14 6. gyakorolja azzal az apostoli hűséggel és buzgósággal, melyen kötelezve van, látjuk ellenben ott, a hol az ősök hithűségének és el nem lankadó buzgóságának élő mintaképe a lelkipásztor, még a legkisebb község is egy-egy Sionná lesz, melynek sziklafalán megtörik a vész ádáz támadása s népe, legyen bár kicsiny, „lelki házzá alakúkmint Péter apostol követeli, tagjai magok az élő kövek, választott nemzetség, királgi papság, szent nép, oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak csodadolgait hirdessék, ki minket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhívott" (I. Pét. 2, 5—9.), mert ott terem meg még ma is az a világi férfiú, ki mint egyházának hű fia, a szent munkában nem hagyja magára szegény lelkipásztorát, ott az a család, mely „még tiszteli az Urat" (Jós. 24. 15.), ott az a gyülekezet, mely Istenén és magán kívül nem szorulva senkire, áldozatkészségében elmegy önként és örömest erejének véghatáráig, ha egyházáról, papjáról, iskolájáról, tanítójáról van szó. S itt csak egy kérelmem a nm. egyházkerülethez és annak minden egyes világi fiához és leányához, kiket az Úr anyagiakban megáldott, hogy a hol ily helyeink vannak és hála Istennek vannak, melyeken lelkész és tanító ereje szakadtáig küzd lelkesen és híven e szent munka teljesítésében, ne nézzük munkáját kicsinylőleg, de segítsük míg nem késő! Eszmetársulás fonalán tolul ajkaimra a nagy mondás: „a kié az ifjúság, azé a jövőU és a másik: „az egyháznak veteményes kertje az iskolaNapjainkban mind nagyobb lesz azon iskolák száma, melyeket az állam vagy a politikai községek vesznek kezükbe. Nem vonom kétségbe ehhez való jogukat. De hangsúlyozom, hogv e változás fokozott kötelességet ró a mi egyházunkra is. A gyermek zsenge szivébe már korán elhintett mag, a vallás, az egyházszeretet jó magja, ez az, mely „aratásnak" reményére jogosít s itt még a „coge intrare" elvnek alkalmazásától sem idegenkedném, csakhogy a vallásnak tanai minél korábban és minél huzamosabb ideig lelkes és arra hivatott kezekből plántáltassanak a gyermkek szivébe. Az államsegély, a közalapi segély kiosztásánál, ezen munkát, a vallásoktatást, különösen ott, a hol az az illető anyaegyház által nem díjazható eléggé, a missziói helyeken kívánnám különösen tekintetbe venni. Szent vallásunk legintenzívebb oktatásának szervezése a czél, mely felé haladni óhajtok, nevelésügyünk egész vonalát tekintve, az elemi isk. gyermektől kezdve, a középtanodák, sőt főtanodák ifjúságáig, melynek itt-ott már alakuló, a vallásos összetartozandóságot czélzó egyesületeit a legnagyobb örömmel üdvözlöm s támogatni Ígérem, ép úgy mind azt, a