Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1900. szeptember, gyámintézeti
128 br. Radvánszky Jánosnak gyászos elhunyta felett kerületi gyámintézetünk fájó részvétét a bánatos Özvegynél és családjánál tolmácsoljam. Az özvegy, megköszönve a meleg részvétet, hozzám intézett levelében meghatóan írja: „Ha nem is vigasztalást, de legalább enyhülést nyújtott bánatomban az a tudat, hogy azon kör, a melynek ügyei a megboldogultnak annyira szivén feküdtek, emlékéhez való ragaszkodásának ily megható jelét adta u. Egyebekre nézve van szerencsém évi jelentésemet a következőkben előterjeszteni: Egyetemes gyámintézetünk 39-ik évi vándorgyűlését a mult év szeptember havában Szarvason, kerületünknek ezen egyik legnépesebb egyházában tartotta. A négy kerület képviseletében megjelent munkásokat és vendégeket a közgyűlésen kerületünk püspöke szívélyesen s a nála megszokott ékesszólással üdvözölte. A testvéries meleg fogadtatásról, az ünnepségekről és a gyűlés lefolyásáról hivatalos lapunk a „Gyámintézet 6', mely minden egyházközségnek megküldetik, híven és részletesen megemlékezett ugyan, de mégis illőnek és szükségesnek ítélem, hogy a fontosabb eseményeket és főként a kerületünket érdeklő intézkedéseket évi jelentésemben én is felmutassam. A tiszakerületi gyámintézet világi elnökévé, Szentiványi Árpád utódául, a közbizalom Radvány Istvánt, az egyházi ügyek terén kipróbált vezérmunkást választotta, a ki elnöki működését azzal kezdette meg, hogy a gyámintézet szent oltárára 1000 koronát adományozott. Az egyetemes gyűlés megállapította, hogy a Nagy Szeretetadományt sorrend szerint 1899-ben a tiszai, 1900-ban a dunáninneni, 1901-ben a dunántúli, 1902-ben a bányai kerület; a Leopoldianumot 1899-ben a bányai, 1900-ban a dunáninneni, 1901-ben a dunántúli és 1902-ben a tiszai kerület kapja. Kérem tehát jól megjegyezni, hogy a jelzett kétrendbeli legnagyobb segélyért szegényeink csakis azon évben folyamodjanak, a melyik évben kerületünk soros. Ugyanígy adatik ki a dr. Palló-ié\e 800 korona szeretetadomány is, magának az áldott emlékű hagyományozónak végakarata szerint, vagyis: ez évben kapja a dunántúli, azután a dunáninnen, majd a bányai, majd pedig a tiszai kerület. A lefolyt 1899/1900. évben kerületünk esperességi gyámintézeteinek hivatalos testületeiben változás nem történt. Tudtommal a horvát-szlavon esperesség immár megalakult s kerületünk kötelékébe lépett; arról azonban mindezideig nem értesültem, hogy esperességi gyámintézetté is szervezkedett volna. A főesperes a hatósága alá tartozó erőtelen egyházak kérvényeit beküldötte ugyan hozzám, de se jelentést, se számadást, se gyűjtött könyöradományt nem csatolt. Úgy vélem, hogy az illetékes esperes felhívandó, miszerint úgy az esperességi, mint a helyi gyámintézetek szervezését a szabályok értelmében azonnal indítsa meg s a helyi gyámintézetek áldásos működését keltse életre.
