Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1896. szeptember
8 Hogy is maradhatnánk mi tartózkodók, közönyösek és hidegen visszavonulók akkor, a midőn a nemzet és koronás királya, a társadalmi körök, a nép összes rétegei, sőt a közelebb és távolabb eső idegen népek és nemzetek is, annyi rokonszenv, annyi meleg érdeklődéssel vesznek részt, a magyar nemzet ezeréves fennállásának örömében és dicsőségében. Hiszen annyira össze van fűzve a mi evang. egyházunk élete és sorsa a magyar haza életével és sorsával, oly odaadó szeretettel, hűséggel és áldozatkészséggel vettek részt egyházunk tagjai a múltban és jelenben minden a haza üdvére, alkotmányos szabadságának védelmére irányuló törekvésekben, hogy egyházunk egész múltját, folyton tanúsított hazafias jellegét, őseinek dicsőséges emlékét kellene megtagadnia, átélt örömeit és szenvedéseit kellene felednie, ha nem vallaná nyíltan és hangosan, hogy a közhaza ünnepe a mi ünnepünk, a magyar nemzet öröme a mi örömünk. Mindnyájunk lelke mélyéről száll fel a fohász a nemzetek sorsát intéző menyei Atyánkhoz: «Hála Neked jóságos Isten, #hogy a magyar nemzetnek ezt a jubiláris évet megérnie engedted. Oh, legyen védő karod vele, legyen áldásod rajta az új ezredévben is!» Hogy pedig ezen hazafias érzelmek és óhajok mily mélyen hatották át evang. egyházunk tagjait, arról fényes tanúbizonyságot tesz az a magasztos lelkesültség, melylyel összes egyházközségeink templomokban és iskolákban hálaadó isteni tiszteleteket tartottak, s az isteni gondviselést áldó, hazafias érzületet fejlesztő beszédek mellett, mindenütt a hol csak azt a helyi körülmények engedték, millenniumi emlékfákat ültettek, ezzel is tanusítandók a haza szent földje iránt táplált meleg ragaszkodásukat. A hivatalos jelentések szerint ezen ezredévi emlék- és hálaünnepek az iskolákban május hó 9-én, a templomokban pedig május hó 10-én mindenütt megtartattak. A kerületi elnökség úgy az országos kiállítás megnyitása alkalmával május hó 2-án, mint a hódoló felvonulás napján a királyi várpalotában személyesen megjelent. Tisztelettel jelentem e pontnál, hogy Ö cs. és apostoli királyi Felsége mult évi november hó 2-áról kelt legkegyelmesebb királyi leiratával csekélységemet a főrendiház tagjául behívni méltóztatott. F. évi február hó 23-án b. emlékű dr. Luther Márton halálának 350-ik évfordulója minden egyházban gyászisteni tisztelettel megünnepeltetett. Az országos törvényhozás két háza által elfogadott s ő Felsége szentesítése által törvénynyé iktatott úgynevezett egyházpolitikai törvényjavaslatokat egyházunk közönsége illő tisztelettel fogadta. Nyilvánultak ugyan több oldalról kételyek és aggodalmak azon irányban, hogy az 1868 : LIII. t.-cz. 12. pontjának hatályon kívül helyezése által, mely a vegyes házasságból született gyermekek vallását nem szerint határozza meg, hitfelekezetünk jogos támaszát fogja
