Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. szeptember, gyámintézeti

I 26 Mérhetlen csapás és veszteség! A boldog család hőn szerető és szeretett gondozóját, a haza hű fiát, ev. egyházunk egyik legbuzgóbb oszlopos tagját, szegényeink legnemesebb szívű-s bőkezű jóltevőjüket siratják a boldogultban. Gondviselésszerű voltamegdicsőültnek életében, hogy őseitől örökölt vallásos buzgósága, evangéliumi hitélete — az ő nagy szive — mindenekelőtt és kiváltkép a könyörülő egyházban nyilatkozott meg. Előbb a zólyommegyei esperességi, — majd csakhamar a bányakerületi gyámintézet hivta meg az elnöki székbe. S ő jött, tett, munkálkodott és áldozott szívesen. Hogy mennyire szivén s lelkén hordozta egyházunkat s szegényeinket, ennek tanúságaul maradandó s buzdító példaként őrzik jegyzőkönyveink elnöki megnyitó beszédeit, melyekből egy igazi Radvánszky nemes lelkének világossága s áldott jó szívének evangéliumi melege áramlott reánk, — és áldva őrzik emlékét mindazok, egyesek és egyházak, kiknek terheit könnyíteni, könyeit jótékonyságával felszárítani mindenkor igyekezett. A boldogult négy évig volt kerül, gyámintézetünknek elnöke, ékességünk, fejünknek koronája s ezért kiáltunk: «Jaj mostan nekünk, mert megszűnt a mi szívünk öröme, elesett a mi fejünk koronája)). És mégis nagy veszteségünk fájdalmában is áldjuk a Gondviselést, hogy O a miénk volt; én pedig hálát adok Istenemnek, hogy a lefolyt négy év alatt, mint elnöktársa, egyházunkért s gyámintézetünk szent ügyéért nemes lelkétől lelkesülni, jó szívétől melegülni szerencsés lehettem! Mondjunk áldást nevére, emlékére s legyen vigasztalására a gyászba borult családnak, szent egyházunknak s mindnyájunknak erős hitünk, hogy ccNem hcigy el örökké az Úr, mert ha bánattal illet, ismét kegy el?nes les zen az Ö kegyelmességének gazdagsága szerinti). Te pedig jó Istenünk <sne vess felhőt te elődbe, hogy általmenjen a mi imádságunk te hozzád!)) Mélyen tisztelt közgyűlés! Ezen fájó megemlékezés kapcsán jelentem, hogy a gyászoló családhoz, mint a boldogultnak elnöktársa, kellő időben siettem részvétlevelet küldeni s jól esik hinnem, hogy ezen közgyűlés is, nemcsak jegyzőkönyvében, hanem külön levélben is kifejezi s megküldi fájó részvétét a bánatos özvegynek és családjának. Egyebekre nézve van szerencsém évi jelentésemet a következőkben előterjeszteni: «Egyetemes gyámintézetünk a mult évi szeptember havában Sopronban tartott közgyűlésén ki lett hirdetve, hogy egyetemes gyámintézeti egyházi elnökül a négy kerület egyhangú szavazatával főtiszt, és mélt. dr. Baltik Frigyes úr, a dunáninneni kerület püspöke lett megválasztva, ki is a megválasztatást elfogadván, hivatalába legott s üunepélyesen beigtattatott. Örülünk ennek mindnyájan, mert dr. Baltik püspök urat ev. hithűsége, lankadhatlan buzgósága, fáradhatlan mun-