Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1896. szeptember

6 Végül hitbuzgó lelkészeinkbe vetjük reményünket és bizalmunkat, hogy a krisztusi igaz szeretet által vezéreltetve, egyházaikban és az iskolákban a vallásos életet ébren tartják és a béke és egyetértés apostolai gyanánt működnek. Ezekre talán soha sem volt nagyobb szükség, mint most, midőn a felvilágosodás színe és ürügye alatt a vallástalanságot terjeszteni akarják és a vallás és lelkiismeret szabadságának kártékony kinövései mutatkoznak. Ha ilyen törekvések ellen szilárdul megálljuk a helyt, egyházunk jövő sorsát nincs okunk félteni. Adja az Isten, hogy így legyen! Az egyház iránti kötelmeinken kívül azonban egy tág mezeje a nemes, az áldásos munkának áll nyitva előttünk. E szép, a gondviselés által megáldott hazának polgárai vagyunk, egyházunknak, egyenként mindnyájunknak, a magyar állam iránti kötelességeinket híven és lelkesen kell teljesítenünk, hogy e nemzet nagy és boldog, az állam erős és hatalmas legyen. A honpolgárok közti egyetértést ápoljuk, a nyelv és felekezetiesség köztünk egyenetlenséget ne okozzon és hogy azon erős kapcsot mindig megtaláljuk, melyet a hazaszeretet minden hű polgárra nézve képez. A más vallásúakkal a jó egyetértést keressük és ápoljuk, azok lelkiismereti meggyőződését és hitelveikhez való ragaszkodását tiszteletben tartsuk, hogy mi is ugyanazon tiszteletnek az ő részükről részesei legyünk. Az alkotmány iránti kegyeletben, a trón iránti hűség és hódolat is gyökeredzik. Nincs nemzet, mely nagyobb kegyelettel viseltetnék alkotmányos uralkodója iránt, mint a magyar nemzet, és nincsen fejedelem, ki népei boldogítását jobban szivén hordaná, mint dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József apostoli királyunk. E nemzet jólétéért, a jövőben való boldogulásáért táplált meleg fohászainkba, áhítattal vegyül bele imánk, a Mindenhatóhoz, hogy az új ezredévben minél tovább terjedjen O Felségének, mint alkotmányunk leghívebb őrének és védőjének, dicső országlása; hogy magasztos erényei, fejedelmi nagy jelleme mindig követendő példa gyanánt lebegjenek azon felséges utódai előtt, kikre bár Isten kegyelméből minél később, a jövőben a korona valamikor átszállani és homlokaikat ékesíteni fogja. Szent buzgósággal a jó Isten azon nagy kegyelméért, hogy e magyar népet egy ezredéven át, egyházunkat pedig e hazában századokon keresztül dicsőségesen megoltalmazta és fentartotta, áldást kérünk a jövőben is egyházunkra! Kerületi gyűlésünk tárgyalásait ezek után megkezdendők, mindenekelőtt őszinte örömömnek adok kifejezést, hogy ez alkalommal is, ily számosan megjelenve, az egyház iránti szeretetnek adják újabb tanúbizonyságát.