Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. október, rendkívüli

14 nevelésének ügyét tartom kiváló fontosságúnak. Ha semmi más, az önfentartás természetes ösztöne kényszerít bennünket arra, hogy tanítóink és különösen papjaink nevelésére nagyobb gondot fordítsunk. Theologusaink száma ijesztő módon fogy; az ifjúság javarészét a kedvezőbb anyagi helyzetet igérő pályák vonják el. Ezen a bajon pedig segítenünk kell, ha nem akarjuk bevárni azt az időt, hogy népünk lelkipásztorok hiányában, életének legfontosabb fordulatainál lelki vigasztalás és gondozás nélkül maradjon. Tudom, hogy ennek főnehézsége anyagi viszonyainkban rejlik. De ha minden erőfeszítésünk mellett a magunk erejéből nem vagyunk képesek egy magasabb színvonalon álló theologiai intézetet felállítani, úgy törekednünk kell, hogy a budapesti tudomány-egyetemen állami költségen protestáns theologiai facultás is állíttassák. Mert „elvész a nép, mely tudomány nélkül való". Hála Istennek, utóbbi időben anyagi helyzetünk javult; de korántsem annyira, mint óhajtandó lenne. Egyházunk jövendő fejlődésére nézve a legfontosabb teendőnk: gyülekezeteink anyagi ügyeinek rendezése, az egyházi adózásnak biztos és igazságos alapokra való fektetése, új alapítványok teremtése, és a régieknek megbecsülése. Ha e mellett megemlítem, hogy az országban létező minden felekezetekkel, különösen az ev. ref. felekezettel a békét fentartani, és hogy a szellemi haladás modern eszközeit előteremteni, az egyházi sajtót, az egyházi irodalmat ápolni és terjeszteni szintén elengedhetien kötelesség, akkor megjelöltem azon főbb teendőink sorát, melyek nélkül egyházunknak korszerű haladását lehetetlennek tartom. Röviden összefoglalva az elmondottakat, ragaszkodnunk kell az evangéliumban letett örök igazságokhoz, mert az képezendi a leghathatósabb óvszert a társadalmi rendet felforgatással fenyegető veszélyes tanok ellenében. Tiszteletben kell tartanunk saját törvényeinket, mert ezzel önmagunkat becsüljük meg. Ápolnunk kell a közéletben és az iskolában a hazaszeretetnek azon erényeit, melyek nem üres szólamokban, de önfeláldozó cselekedetekben nyilvánulnak. Gondoskodnunk kell iskoláinknak a kor színvonalán álló tartásáról, hogy kiállhassuk azt a versenyt, melyre a müveit nemzetek haladása int. Gondoskodnunk kell papképzésünk egyetemi színvonalra való emeléséről, és azzal párhuzamosan arról, hogy a papi állások anyagi dotatiója is gyarapíttassék. En, mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, minden tehetségemmel oda fogok törekedni, hogy egymásnak terhein könnyítendő, a testvéri szeretetnek és bizalomnak érzetét erősítsem, a munkakedvet és az alkotási ösztönt ne csupán szóval, hanem tettel is elősegítsem; mert azt óhajtom, hogy ne a hatalomban, ne az uralkodásban és ne a külső dicsőség keresésében, hanem a szolgálatban legyek első elöljárója ezen szép és nagy hivatású egyházkerületnek. Ehhez a szolgálathoz azonban szükségem van nemcsak a közgyűlés tagjainak,. hanem minden egyes hivünknek szives támogatására. Első sorban pedig mélyen tisztelt elnöktársamnak, kerületünk