Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. október, rendkívüli

10 9. nem lesz meglepő, ha azt mondom> hogy ez elvek nem újak; sokszor hangoztattam azokat itt e teremben és abban a szép nagy alföldi esperességben, melynek bizalmából évtizeden túl viseltem a felügyelői tisztséget. A követendő irányt kitűzték nekem: egyrészről az evangéliumon alapuló protestantizmus elvei, másrészről a hazai ev. egyház zsinati törvényei. A protestantizmus elvei oly régiek, mint maga az evangélium, melynek tanait a maguk tisztaságában a reformáczió állította vissza a keresztény hitélet zsinórmértékéül. Ezeknek az elveknek helyességét sem a haladó tudomány, sem a változó élet nem czáfolták meg, sőt inkább megerősítették. Az evangéliumban hivő keresztény ember — felekezeti különbség nélkül — ma is protestál minden szellemi és polgári zsarnokság ellen, mint a speyeri rendek protestáltak. Az igazi keresztény ember ma is ragaszkodik hitéhez, a haladás elvéhez, a gondolat és érzelem szabadságához, a tudomány és humanismus vívmányaihoz, épen úgy, mint azt apáink tették. A protestantizmus nem új tudomány, nem új dogma, hanem új életelv, mely az élet különböző viszonylataiban, szabadságszeretetben, eltérő nézetek iránti türelemben, jogtiszteletben, testvériségben és igazi hazaszeretetben nyilatkozik. Egyáltalában nincs okom ezen elvektől eltérni; sőt kötelességemnek fogom tekinteni azokat e helyen is hirdetni és a gyülekezetekben érvényesíteni. Hogy miként kelljen azt cselekednem, arra nézve utasításul fog szolgálni a zsinati törvény és azok a határozatok, melyeket Önök bölcsesége fog elibém szabni; mert az én felfogásom szerint a protestáns evang. felügyelőnek nem az a feladata, hogy saját egyéni nézeteit vagy politikai elveit keresztülvigye, hanem az, hogy lelkiismeretes és pártatlan végrehajtója legyen a közakaratnak; gondos őre az egyházi rendnek és védelmezője az egyház jogainak és törvényeinek. Tudom, hogy ez nehéz feladat; tudom, hogy egyházi es társadalmi téren felmerülő érclekharczok nehéz próbára fogják tenni elveimnek szilárdságát; de bízom az igazság erejében, bízom a szeretet, türelem és kitartás erényeiben és bízom Önöknek bölcseségében és őszinte támogatásában. Az elvek harczától mi nem félünk. Még a szocziális mozgalomban is megkülönböztetjük az elveket a rombolástól és azoknak ténykedésétől, a kik a türelmetlenség és gyűlölet fegyvereivel a majdnem kétezeréves keresztény társadalom romjain új világrendet, új morált akarnak felállítani. Azt hiszem, ez hiú törekvés, melynek veszedelmét leginkább az evang. egyház tanainak hatása fogja elhárítani. Mennél ingadozóbb és sivárabb a kor, melyben élünk; mennél ellentétesebb törekvések harczát tünteti fel a hanyatló század, melynek végéhez közeledünk: annál nehezebb feladata van az egyháznak, mely a tizenkilenczedik század uralkodó eszméinek elhalványulása mellett saját lételét látja veszélyeztetve.