Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus, gyámintézeti

125 biztató lag' hangozik felélik a prófétai nagy ige: -Hagyd el a te árvái­dat én eltartom és a te özvegyeid én bennem vessék reménységüket" (Jerem. 49 : 11). Igaz, hogy a kezdet kicsiny, mint egy mustármag', de immár el van plántálva; melengessük, öntözgessiik, ápoljuk és növeljük gon­dosan, liogy ez a mi lelkészi gyámintézetünk is hova-tovább több és nagyobb nyugalmat biztosíthasson az elfáradottaknak, enyhületet és vigaszt nyújthasson özvegyeinknek és árváinknak! Küzdő egyházunkban a segítő egyház, a gyámintézet tudomással* bír a „lelkészi fizetések kiegészítéséről 1' szóló s immár kir. szentesítést nyert országos törvényről is. Úgyde itt sem czélunk, sem feladatunk nem lehet, hogy ama törvénynek mérlegelésébe vagy méltatásába bocsátkozzunk, de mégis, mint olyanról, a melynek czélja és feladata kétségkívül rokon a gy. i. feladatával, a mennyiben az is segíteni, a szegénység terhén könnyíteni óhajt, néhány szóban itt is megemlékez­hetünk róla. Segélynyújtás a közös czél, és mégis a jelzett törvény s a gy. i. között nagy közbevetés vagyon, sőt különbözők a források is. Ott az államhatalom ad az állami közpénztárból, itt a gyámintézetnél a könyörülő szivek adnak a testvéri szeretet kiapadhatlan forrásából; ott a nyújtott segélyhez viszonszolgálat és kemény állami ellenőrzés van fűzve, itt a gyámintézetnél megelégszünk a tudattal, hogy jót cselekedtünk, s a jobbkéz nem akarja tudni, mit művelt az adakozó balkéz. A lelkészi fizetések kiegészítése által a sokféle adóval terhelt népen, ha adói hamarosan rendezve s megkönnyítve nem lesznek, közvetlenül segítve nem leend. Es épen e miatt lehetetlen aggoda­lommal nem néznünk a törvény végrehajtása elé! Az állam talán sok szegény és Ínséges papi családtól eltávolít­hatja ama paizsos férfiút, de a szegénységgel küzdő egyházak szegé­nyek maradnak továbbra is, roskatag templomaikat, rozzant parochiái­kat és düledező iskolaépületeiket ezután is ők maguk, a jótékony gy. i. segélyével fogják javítgatni, gondozni és fentartani. Igen is! a mi gyámintézetünk czéljai és eszközei ugyanazok lesznek jövőre is, a melyek eddig voltak; a mi feladatunkon a jel­zett állami törvény nem változtat, nem segít semmit. Szegények min­dig lesznek közöttünk s ezek a mi gyámintézetünk szegényei marad­nak ! Mi pedig, a miként ezideig bíztunk, bizunk ezután is Istenünk­ben, uraink, úrnőink és hitbuzgó népünk elfogyhatlan könyörületében; a miként eddig zörgettünk, kértünk, gyűjtöttünk és adakoztunk: kérünk, gyűjtünk és adakozunk ezután is! Te pedig küzdő s buzgó apáink Istene és erős vára, légy nekünk is segítő és megáldó Istenünk! Egyetemes gyámintézetünknél, mint sajnálattal tudjuk, főt. Zelenka püspök úr az elnökségtől végleg visszalépvén, a szavazás újból el­rendeltetett. Főt. Zelenka püspök urat, a gy. i. buzgó munkásai között a legbuzgóbbat és legnagyobbat, a mult évi egyet. gy. i. köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom