Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. augusztus

6 1. Midőn a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot a kormány az országgyűléshez benyújtotta, azt az egyházunkat és az ev. ref. egyházat közösen érdeklő ügyekre kiküldött bizottság, egyetemes felügyelőnk kezdeményezése folytán, tanácskozásának tárgyává tette; s a mi egyházunk képviselői abban a véleményben voltak, hogy a törvényjavaslat nem elégíti ki a protestáns egyházak jogos igényeit s felvetették azt a kérdést is, hogy a törvényjavaslatban contemplált segély egyházaink szempontjából egyátalán elfogadható-e? A bizottság ev. ref. hitv. tagjai voltak azok, kik abból indultak ki, hogy a törvényjavaslatot mint a teljes egyenlőség és viszonosság felé vezető első lépést el kell fogadni. Egyházunk képviselői belátták, hogy a két testvéregyház között elvi ellentétet előidézni nem lenne tanácsos és azért szintén a törvényjavaslat elvi elfogadása mellett foglaltak állást, egyúttal azonban annak szükségét hangoztatták, hogy a törvényjavaslat lényeges módosítására kell törekednünk. És ez mindkét testvéregyház közös törekvése folytán eredményre is vezetett. Azzal a bizottság tisztában volt, hogy a kormány a törvényjavaslat elvi álláspontját nem lesz hajlandó feladni, miért a részletes intézkedéseken akartunk javítani azon az alapon, hogy önkormányzatunk figyelembe vétessék és sérelmet ne szenvedjen. Az ebből a szempontból szükségeseknek tartott módosításokat sikerült is a kormány előzékeny jóakarata által elérnünk. Aggályt keltett első sorban a törvényjavaslatnak az az intézkedése, hogy a kormány a lelkészi jövedelem kiegészítése czéljából közvetlen érintkezésbe léphet a lelkészekkel, mert az autonómia sérelmet szenvedhetett volna azzal, hogy a kormány a lelkészeket, a közvetlen érintkezés és intézkedés útján, esetleg függő helyzetbe hozhatta volna. A törvény ennek az aggodalomnak elejét vette azzal, hogy lelkészeinknek a jövedelmük kiegészítése végett a felekezeti főhatóságaik útján kell folyamodniok a kormányhoz. A két testvéregyház képviselői oda hatottak továbbá s czélt is értek abban, hogy a törvényjavaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó intézkedései az egyházi szervezetnek megfelelő változást szenvedjenek. Míg a törvényjavaslat szerint a fegyelmi eljárást a kormány elrendelhette volna, a törvény szerint a minister mindig az illetékes felekezeti hatóságot tartozik a fegyelmi eljárás megindítására felszólítani. Ha a minister felmentő fegyelmi birósági határozat daczára megtagadná vagy megszüntetné a lelkészi jövedelem kiegészítését, panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. Nézetem szerint az állam ingerentiáját, ha már segélyt ad, egy bizonyos határig megtagadni nem lehet, de megnyugodhatunk a közigazgatási bíróság végső döntésében, hogy a segélyezés kérdésében politikai vagy hatalmi befolyások nem fognak érvényesülni, hanem csak az egyházi és államerkölcsi szempontok lesznek irányadók, annyival is inkább, mert hogy mi tekintendő államellenesnek és fegyelmi