Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1897. október

12 8. Folyó évi június hó 2-án a báró Baldácsy Antal prot. alapítvány közgyűlésén vettem részt. Az egyes kerületek ez évre is rendes osz­talékképen 2500 frt, rendkívüli osztalékképen pedig 500 frt, összesen 3000 forintban részesültek. Az alapítványi közgyűlés figyelmezteti a kerületeket, hogy az egyházkerületi meghatalmazottak megbízatása folyó 1897-dik évi deczember hó 31-én lejárván, az újabb meghatalmazottakat 1898 január 1-sőtől számítandó három évre válaszszák meg, s azok neveit és lakását az igazgatóság elnökével közölni szíveskedjenek. 1 A czeglédi Luther-alap 1259 frt 69 krról 1322 frt 64 krra szaporodott. A Zpevnik alapítványi bizottság elnöke, főtiszt. Baltik Frigyes püspök úr jelenti, hogy ezen alapítvány tőkéje 10,893 frt 99 krra szaporodott fel. Kerületi ösztöndíjért folyamodtak, külföldi egyetemeken tanulmá­nyaikat folytató következő theologusok: Mohácsi Lajos, Margócsy Aladár, Hildebrand Keresztély, Hollerung Károly. Mindannyian érte­sítve lettek, hogy az ösztöndíjat csak az egyetemen való fél évi tartózkodások beigazolása után kaphatják. Kérem a főtisztelendő köz­gyűlést, hogy részökre az ösztöndíjat már most megszavazni mél­tóztassék. Néhai szarvasi lakós hitrokonunk Bernáth János végrendeletileg mintegy 12,000 forintra menő vagyonát különböző egyházak és tan­intézeteknek hagyományozta. Ezek között bányai egyházkerületünkről is megemlékezett, s a mint értesültem, e hagyaték mintegy ezer s néhány száz forintot tesz ki. Végleges elszámolás még e tekintetben nem történt. Legyen a hitbuzgó örökhagyónak emléke áldással említve jegyző­könyvünk lapjain. Végül még szabadjon kifejezést adnom abbeli meggyőződésemnek, hogy az országosan nyilvánuló közörömben, melyet ő Felségének koronás királyunknak azon legmagasabb elhatározása ébresztett, hogy hazai történelmünk kimagasló alakjait királyi ajándékképen emlék­szobrokban kívánja megörökíteni és az ország fő- és székvárosában felállítani, mi is hálás tisztelettel és hazafias örömmel osztozunk. rr J 0 Felségének ezen elhatározása, a mint egyrészről urunk kirá­lyunk fejedelmi bőkezűségéről tesz fényes bizonyságot, úgy másrészről kétségbe vonhatlan kifejezője magyar nemzetünk iránt táplált feje­delmi jó indulatának, melyet az ország jelesei iránt azoknak vallásos és politikai irányzatú működésére való tekintet nélkül királyi szivé­ben táplál. Legyen a népek sorsát bölcsen és jóságosan intéző isteni gond­viselés, kegyelmes szeretett magyar nemzetünkhöz s az abban létező ág. hitv. ev. egyházunkhoz, s áldja meg Felséges Urunkat szerencsés uralkodás és számos boldog életévekkel, érette emelt buzgó imáinkból ne hiányozzék az a szívből fakadó fohász: — Éljen a király.

Next

/
Oldalképek
Tartalom