Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. május

6 Tisztelettel bejelentem, hogy a bácsmegyei kiszácsi lelkész ellen folyamatba tett hivataltól való elmozdítási kereset végre mind a három fokon hozott egyhangú Ítélettel elbiráltatott, Stelczer Frigyes kiszácsi ág. h. ev. lelkész hivatalvesztésre Ítéltetvén. Ezen ítélet ezennel a kerületben kihirdettetik. Nem mulaszthatom el, hogy kegyeletes részvéttel meg ne emlékezzem két, egyházunkat is hitrokoni és hazafias szempontból fájdalmasan érintett gyászesetró'l. Az egyik nagy hazánkfiának s hitfelekezetünk buzgó tagjának, néhai Kossuth Lajosnak f. évi márczius hó 20-dikán Turinban, a másik vajai báró Vay Miklósnak, val. b. t. tanácsosnak, a magyar sz. korona ó'rének s a főrendiház elnökének f. hó 14-én bekövetkezett gyászos halálesete. Mind a két férfiú korunk, nemzetünk s protestáns egyházunk kimagasló alakja volt, mind a kettőnek emléke mélyen és maradandólag van bevésve egyházunk s hazánk történelmének könyvébe. Legyen emiékök áldólag említve közöttünk. Budapest fő- és székvárosának polgármestere által arra lettem felhíva, hogy Kossuth Lajosnak ápril hó 1-én Budapesten tartandó végtisztessége alkalmával, az egyházi szertartást végezzem. Kötelességemnek ismertem, e megtisztelő felhívásnak tehetségemhez képest megfelelni. Nagy számmal egybegyűlt testvérek részvétele mellett, egyházunk és hazánk ezen nagy fiát örök nyugalma helyére elkísértük. Legyen neki a hosszú és küzdelmes élet után édes pihenője a haza szent földében. Szabad legyen indítványoznom, hogy a protestáns egyházunkat is kedvezőleg érintő 1848-dik évi országos törvények egyik megalkotójának, hazánk alkotmányos élete egyik ujjáteremtőjének emléke áldólag örökíttessék meg jegyzőkönyvünkben is. Ezek után magamat a nagyméltóságú és főtisztelendő közgyűlés kedvezéseibe ajánlom. A kerületi közgyűlés magáévá tevén a püspök úr hazafias jelentésében foglalt indítványokat, minden igaz magyar ember gyászának és hazafias hódolatának ad maga részéről szerény kifejezést, midőn elhatározza, hogy Kossuth Lajosnak, e századbeli történetünk gondviselésszerű alakjának, az egyházi életünktől is elválaszthatatlan alkotmányos szabadság törhetetlen bajnokának, emlékezetét a legmélyebb hála érzetével jegyzőkönyvében is megörökíti. Hitrokoni és hazafias tisztelettel hajol meg báró Vay Miklósnak is emléke és úgy a protestáns egyház, valamint magyar hazánk körül nehéz küzdelmek árán szerzett hervadhatatlan érdemei előtt; gyászos elhunyta alkalmából fájdalmas részvétét jelenti ki s felkéri az elnökséget, hogy e részvétét az ev. ref. conventnek átiratban juttassa tudomására.