Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1893. szeptember, október
145 legyenek. 5. Isten nem hagyja el azokat, a kik őt félik. 6. Isten a mi gondviselő Atyánk. 7. A jó fiút Isten megsegíti, a szülőiket nem tisztelő rossz fiúkat megbünteti. 8. Istenben kell bíznunk, nem a magunk erejében. 9. Isten szeretetből küldé hozzánk Fiát szabadítóul. 10. Szerető szivet vigyünk ajándékul Jézusnak. 11. Az ünnepeket megszenteljük. 12. Szeressük Jézust, ő is szeretett minket. 13. Hálával vegyük Istentől a mi mindennapi kenyerünket. 14. A ki Jézusban hisz, ha meghal is él. A fent elsorolt 14 történet 45—50 félórában átvehető; van köztük olyan, a mely csak egy félórát vesz igénybe, de van olyan is, a melynek magyarázása öt félórán át is eltart. Ha nyolcz havi szorgalomidőt veszünk alapul, akkor összesen 96 félóra áll az első csoportnál a tanító rendelkezésére. Ebből egy harmadot, 32 félórát kell ismétlésre fordítani, marad tehát új leczkére 64 félóra. A hol tehát a nyolcz havi szorgalomidőt pontosan megtartják, ott a fenti tananyag még Józsefnek és testvéreinek történetével ki is bővíthető. Az első csoport tanításánál nem szükséges, hogy a történetek egymással szorosan összefüggjenek, minthogy úgy sem a történet tudása a czél. A történet csak eszköz, a mely által valamely vallási igazságot szemléltetünk és a gyermek vallásos érzelmeit ápoljuk. Mindazáltal a tanító helyesen cselekszi, ha az egyes történetet az előtte tárgyalttal összeköti, a mi egy-két mondattal megtörténhetik. A bibliai történetek tanítása az első csoportnál pusztán élőszó által történik, a nélkül, hogy a tanulók kezébe tankönyvet adnánk. A tanító először is összeköti a történetet az előbb tárgyalttal, azután lehetőleg a biblia szavaival, minden tanuló által tisztán érthető hangon és helyes hangsúlylyal elbeszéli az egészet, de csak vázlatosan és a nélkül, hogy közbe magyarázatokat adna. Ezután elbeszéli újból egész részletességgel a történet azon szakaszát, a melyet épen bővebben tárgyalni akar. Ezen részletes elmondás közben megadhatja röviden a megértéshez szükséges magyarázatokat is. A másodszori elmondás után kérdéseket intéz a tanulókhoz, hogy meggyőződjék, hogy helyesen fogták-e fel a hallottakat és hogy a történetet mélyen emlékezetükbe vésse. Ezen kérdezés közben adhat a tanító bővebb magyarázatokat is. A kérdéseket a tanítónak akkép kell intézni, hogy a vallási igazságok a tanulók előtt feltűnjenek és azokat önként a maguk életére alkalmazzák. Ezután a tanító újból elmondja és a tehetségesebbekkel elmondatja a tárgyalt részletet. Ekkép tárgyalja a többi szakaszokat is, míg az egész történet be nincs fejezve. Az egész történet befejezése után annak főgondolatát valamely szentírási helyben vagy énekversben fejezi ki. A tanítónak az elbeszélésnél igaznak kell lennie, vagyis csak oly dolgokat mondjon el, melyeknek igazságáról maga is meg van győződve, mert csak akkor várhatja, hogy szavai igazságáról tanítványai is meggyőződjenek. Már az első csoport tanításánál is arra kell törekedni, hogy a 10