Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1893. szeptember, október
9 A kerületi közgyűlés elnöklő felügyelő úr beszédét, 2. mely egyházunk helyzetét s abból folyó kötelességeit a higgadt átgondolás szabatosságával s az igaz hazaszeretet melegségével írja körül, osztatlan tetszéssel fogadván, elhatározza annak a gyűlés jegyzőkönyvébe egész terjedelmében leendő beiktatását. 2. Ezután Sárkány Sámuel püspök úr terjeszti következő jelentését a közgvűlés elé: o ^ Részemről is melegen üdvözölve a kerületi közgvűlés mélyen o o j tisztelt tagjait, van szerencsém évi jelentésemet a következőkben előterjeszteni. Korszakalkotó munkája országos zsinatunknak O cs. és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebb urunk és királyunk jóváhagyása által szentesítést nyert, s folyó évi május hó 4-én közzsinati ülésben ünnepélyesen kihirdettetett, s ez által nem csupán egyetemes ev. egyházunk minden tagjára, de mindazokra nézve is, kik egyházi ügyeinkkel hivatalos érintkezésbe lépnek, kötelezővé vált s a köztörvények tekintélyére emelkedett. A koronás király ezen kegyelmi ténye örök hálára kötelezi egyetemes egyházunkat és felkölti bennünk amaz imaszerű óhajt, hogy a minden áldások Atyja áldja meg O Felségét áldásainak legjobbjaival és nyújtsa hosszúra drága életének napjait, hű népei s azok között a mi egyházunknak is üdve és boldogságára. A sajtó útján megjelent zsinati törvények magyar szövegű példányai minden egyházközségnek megküldettek s tudomásom szerint minden egyes egyházban közisteni tisztelet alkalmával kihirdettettek. Ezen zsinati törvények alapján képviseltették magukat az egyházközségek az esperességi gyűléseken s az esperességek a kerületen, megválasztattak az esperességi számvevőszékek és törvényszékek s bizottságok lettek kiküldve az új törvények alapján készítendő szabályrendeletek fogalmazására. Az átalakító munka megindult mindenfelé s oly bizodalommal vagyunk Istenhez, hogy az ő szent lelke továbbra is vezérelni fogja közegyházunkat és annak minden tényezőit, s megsegít egyházunk jobb sorsát czélzó törvényeink sikeres életbeléptetése és áldásteljes alkalmazására. A hitfelekezeti viszonyok most is a régiek, — remény és aggodalom között várjuk a fenforgó valláspolitikai kérdések megoldását. Tartózkodunk a vallás terén való, más oldalról nagv erélylvel folytatott izgatástól, — reméljük a napirenden levő viszályok törvény utján leendő megszüntetését, egyházunk országos törvényekben biztosított jogainak sértetlen megóvását. Elkeresztelési esetekből származó sérelmek mindig fordulnak ugyan elő, de mert azoknak bírósági ítélet általi megtorlása legfeljebb