Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1893. szeptember, október
6 1. meg is legyen, kik az egyház szolgálatában bármely tisztséggel felruháztatnak. A zsinati törvények 11. §-a nagyon helyesen kiemeli: «hogy az ág. hitv. evang egyházban minden hatalom az egyházközségtől ered». Az egész nagy épületnek alapzatát az egyházközség képezvén, ez azon forrás, melynek a felsőbb fokokon üdítő hatását kell éreztetnie, itten kell lelkesedést és áldozatkészséget első sorban keresni és találnunk, hogy az alapzatra erős épületet emelhessünk. Az egyetemes papság elvénél fogva itten minden hívünk megtalálhatja azt a szép munkakört, melyet szeretettel betölteni alkalma nyílik. De azért mégis a lelkipásztor az, a ki állásának a vallás magasztos szempontjából való felfogása és főleg a tettekben nyilvánuló példa adása által az egyházközség vallásos életének fő tényezője. Nézzünk szét egyházainkban és való igazság gyanánt fog feltűnni, hogy a vallás és önkormányzatunkhoz való hűség és ragaszkodás ott él legélénkebben, a hol a lelkipásztor hivatását teljes odaadással gyakorolja. A lelkészi körök alakítása és a lelkész kötelességei közt a zsinati törvényben külön felemlített cura pastoralis hathatós eszköz lesz a vallásos buzgó életnek lelkipásztoraink általi ébresztésére és ápolására. Több egyházközségnek kormányzás, közigazgatás és rendtartás tekintetében való egyesítése folytán keletkezik mint felsőbb hatóság az egyházmegye-esperesség. Ennek eddigi számos teendőit a zsinati törvények nemcsak hogy fentartották, hanem különösen az egyházi háztartásról intézkedő részében még ujabb fontos feladatok megoldásával bizták meg. Ha a zsinati törvények helyes végrehajtása mint czél lebeg előttem, mindenek előtt keresnem kell, hogy az esperességek mostani felosztása mellett lehetséges-e a kitűzött czélt elérni, és én azon nézetet vagyok kénytelen kifejezni, hogy esperességeink egy részének újabb beosztása nélkül a zsinati törvények teljesen végrehajthatók nem lesznek. Én azon teendőket, melyekkel a zsinati törvények egyenesen az espereseket ruházzák fel, alesperesekkel megoszthatóknak nem vélem, mert a kötelességek megosztásából a felelősség megoszlása is következnék, minek én elvileg ellene vagyok. Esperességeink mostani alakulata nagy részben a véletlenség műve, egyes vidékeken a hívek száma és az egyházak szaporodtak, másutt apadás volt; most nyílik az alkalom arra, hogy az egyházi élet szükségletei és igényei szerint az esperességek alakítása rendszeresen megtörténjék. Egyes esperességeinkben nem tudok magamnak képzelni oly számvevőszéket, mely a reá ruházott teendőkei a szerint, a mint a
