Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. december, rendkívüli

11 lelkészeinkhez fordúlva pedig, a ma beiktatott püspökünkre mutatok reá, mint követendő élő példára, ki tudományos és társadalmi műveltsége, szelid lelkülete, éber kötelességérzete, hazafias, szilárd jelleme által oly állást, oly tekintélyt vívott ki magának az egyházban, a társadalomban, a közügyek terén, mely az általános tiszteletet, elismerést és bizodalmat eredményezte. Püspökünk példáját követve lelkészi karunk, a vallásos hitélet, a nemzeti közművelődés egyházunkban örvendetesen gyarapodni, a lelkészi állás tekintélye pedig emelkedni fog. Előrehaladván az idő, nem akarok a nőnevelés ügyének egyházunk veszélyeztetése nélkül tovább nem halasztható rendezéséről, az egyházi közigazgatás szabatossá tétele szükségéről, a küszöbön álló zsinat nagyfontosságú teendőiről szólani, mely feladatoktól Főtisztelendőséged teljesen át van hatva és így, hogy beszédem befejezéséhez közeledhessem, csakis mint elnöktársa még azt kérem, hogy Főtisztelendőséged bizalmával, jóakaratával megajándékozni, támogatásban engem részesíteni sziveskedjék. Legyen meggyőződve hű, odaadó támogatásomról is, melyről csekély erőmhöz képest biztosítom, nemcsak azért, mivel az általam esküvel fogadott bányakerületi utasításaink ezt kötelességemmé teszik, hanem azért is, mert ezen támogatásom, baráti régi érzelmeim és őszinte rokonszenvem őszinte kifolyását képezi, mert Főtisztelendőséged saját lelkipásztorom egyszersmind. Azon megható ünnepély, mely Isten házában véghezment, a beiktató ősz püspöknek főpásztori beszédében foglalt intés, oktatás és buzdítás, melyeket vallásos ihlettséggel hirdetett, mindnyájunk szivébe vésve lesznek és őszinte hálát mondok a dunántúli főtisztelendő püspök úrnak, hogy korát, időt és egyéb viszontagságokat nem tekintve, a bányakerület őszinte kivánságát teljesítve, püspökünk beiktatását ily lélekemelő módon véghezvinni méltóztatott. Hálával és meleg elismeréssel adózunk a dunamelléki ref. egyházkerület méltóságos és főt. püspökének és a főgondnok gróf ur ő nagyméltóságának is, hogy örömünnepünket személyes jelenlétükkel megtisztelni, ennek fényét emelni és a testvéri jó egyetértésnek kétségtelen tanúbizonyságát adni méltóztattak. Valóságos egyetemes egyházi ünneppé emelkedett csakugyan a bányai kerület ezen emlékezetes napja, mert egyetemes egyházi felügyelőnket, báró úr ő méltóságát, valamennyi főtisztelendő püspökeinket, a tiszai kerület felügyelője ő nagyméltóságát és a dunántúli kerület felügyelője ő méltóságát van szerencsénk körünkben tisztelni, így összes egyházi elnökeink jelenlétének örvendünk, kivéve a gyengélkedése által akadályozott dunáninneni egyházkerületünk felügyelője ő nagyméltóságát, ki szivből jövő üdvözletét újonnan beiktatott főt. püspökünknek és ezen kerületi közgyűlésnek általam jelenteti ki. Egyházunk vezérférfiai együttlétét és egyházunk annyi buzgó tagjának mai megjelenését melegen megköszönve, nyújtson a mai