Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. október

118 hogy ezúttal is, hálásan emlékezünk meg róla, szivből óhajtva, hogy az, ki egy hosszú életen át szóval és cselekedettel dicsőítette közöttünk az Istent, leljen örök nyugalmat és dicsőséget az egekben. Nem lehet ez alkalommal fájó részvétünknek kifejezést nem adnom, közegyházunk azon két oszlopférfiúnak elhunyta fölött is, kiket ez év folytán az isteni gondviselés, áldott munkásságok teréről elhivott, mélt. és főtisztelendő Geduly Lajos dunáninneni és Czékus István tiszakerületi püspökök személyében. Valóban nagy veszteség s érzékeny csapás sújtotta közegyházunkat ezen nagyérdemű egyháznagyok elhunyta által néhány rövid hónap lefolyása alatt. Emiéköket, elévülhetlen érdemeiket fel fogja jegyezni a kegyelet egyházunk évkönyveinek lapjaira, s jelesül egyetemes gyámintézetünk hálásan fogja mindenkor említeni, egykori lelkes elnökének, Czékus Istvánnak nevét. Gyámintézetünk gyászkeretében fel kell még említenem nagytiszteletű Láng Adolf pestmegyei esp. gyámintézeti elnöknek, valamint ngos Dacsó Pál, a hontmegyei esp. gyámintézet világi elnökének nevét. Mindkettő ez év folytán fejezte be munkás életét, s bennök gyámintézetünk is buzgó jeles vezér férfiakat veszített. Legyen emiékezetök áldva közöttünk. A folyó év nagyfontosságú eseményeinek másika, méltó örömmel tölti el kebleinket, s ez nagyérdemű egyetemes gyámintézeti egyházi elnökeinknek, főtisztelendő és méltóságos Zelenka Pálnak, tiszakerületi püspöki méltóságra emeltetése. Az, ki mint lelkész, főesperes és gyámintézeti elnök, évek hosszú során át oly hiven, oly odaadólag és önzetlen áldozatkészséggel munkálta közegyházunk szent érdekeit, méltán részesült e kitüntetésben, s gyámintézetünk bizonyára teljesen osztozik az ezen szerencsés választás fölötti közörömben, kérve a kegyelem istenét, hogy ezen hű szolgáját nagyfontosságú állásában, sz. lelkének segedelmével támogassa, s evangyelmi egyházunk üdve és dicsőségére sokáig éltessen. Nagytiszt. Láng Adolf helyére a pestmegyei esperességi gyámintézet elnökévé megválasztatott nagytiszt. Laukó Károly, kecskeméti lelkész úr, kit a kegyelem istene szegény ügyünk szerencsés tovább fejlődésére sokáig éltessen. Néhai ngos Dacsó Pál úr helye még nincs betöltve. Áttérek ezután kerületi gyámintézetünk évi működésének eredményeire, s itt örömmel jelenthetem, hogy az esp. gyámintézetek elismerésre méltó versenyt fejtettek ki a szeretet adományainak gyűjtő munkájában, a mennyiben egy esperességet kivéve, valamennyi gyámintézet, a tavalyinál nagyobb összeggel járult Ínségeseink segélyezéséhez. Kétségtelen jele ez egyrészt annak, hogy a gyámintézet tisztelt elnökei kellő erélyt fejtettek ki a hivek adakozásra buzdításában; másrészről e kedvező körülmény, tanúbizonyságot tesz arról, hogy bármily nyomasztók legyenek is népünk anyagi viszonyai, a könyörülő