Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. október

11 egyház hiveit, követésre méltó nemes példát nyújtanak arra nézve, $ mennyit képes eredményezni és felmutatni az egyházért való lelkesedés és a hozzá való hű ragaszkodás. Más tekintetben is, Selmeczen — mondhatom — minden ujjá vált, különösen 1868 óta. Az azelőtti német egyház, mondhatni magyar ajkúvá lett. A szokásos katechisatiói oktatást délelőtti 11—12 óráig — az isteni tisztelet végzése után — az egész éven át a munkabíró, fáradhatatlan lelkész, nt. Händel Vilmos, a ki főesperesi tisztén kívül lyceumi tanár is, a fi- s leánygyermekekkel magyar nyelven végzi, ugy hogy jövőben az eddigi német nyelvet az isteni tiszteletnél is a magyar nyelv váltandja fel; a társadalmi nyelv — mondhatni — máris kizárólag a magyar. A tót-magyar s a német-magyar elemi iskolákat — egynek kivételével — szakavatott tanítók vezetik. A lelkes egyházi felügyelő, nagyságos Solcz Gyula főerdőtanácsos, a lelkészekkel egyetemben, nt. H r e n c s i k Károly és az említettem nt. Händel Vilmossal, a legkivánatosb egyetértéssel és erélvlyel, feláldozólag nem szűnik meg minden kitelhetőt elkövetni, hogy az egyház szent ügyét előre vigye és annak fölvirágoztatását előmozdítsa. Adjon IjSten sok oly buzgó, fenkölt jlelkű felügyelőt egyházunknak, mint Sólcz Gyula úr! Határoztatott; hogy Bélabánya és Schüttrisberga leánygyülekezetek egyházi bevételeik és kiadásaikról évenkint beszámoljanak, beterjesztvén számadásaikat 'az anyaegyházhoz, ez meg felhatalmaztatik, hogy a közös teher viseléséhez az eddiginél arányosabb megadóztatás iránt intézkedjék. Továbbá, hogy az anyaegyház felügyelőjének beleegyezése nélkül ne tétessenek nagyobb kiadások, különösen az alaptőkék ne támadtassanak meg s a bélabányai iskola építése alkalmával megcsonkított tőke pótoltassák. Végre miután a felolvasott jegyzőkönyv nyomán és a közvetlen tapasztaltak után, arról győződtem meg, hogy a selmeczi mindkét egyházban a hitbuzgóság és áldozatkészség évek hosszú során nemcsak nem halt ki, hanem még tetemesen növekedett és fokozódott is, hő köszönetet fejeztem ki, első sorban az egyház buzgó felügyelőjének, a lelkészeknek, kik odaadólag fáradoznak az egyház körül; a nemes presbyteriumnak és a többi ügybuzgó híveknek, kik semmi áldozattól vissza nem rettennek, melylyel az egyház javát előmozdíthatják. Nem különben elismeréssel adóztam a helybeli nő egyletnek áldásos működéseért, hogy ezreket fordít elhagyott árvák s ügyefogyott szegények támogatására és az egylet fáradhatatlan elnökének Händel-Heincz Viktória asszonynak, mint az egylet éltető, mozgató elemének. A szép viszony, mely ezen egyház hivei s lelkészei közt létezik, maradjon fenn továbbra is nemzedékről nemzedékre az Isten dicsőítése s országa terjesztésére!