Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. október

9 a kerület egyes mozzanatainak s a valláserkölcsi élet hullámzásainak 8. teljes képét feltárni. A midőn tehát nagy szabású alkotásokat vagy reformokat nem jegyezhetek fel, csakis egyes események s a közigazgatás keretébe tartozók fölemlítésére szorítkozom. A legnagyobb, egyszersmind leggyászosabb eseményekről csakugyan kijutott egy nagy része magyarhoni egyetemes evangyeiiomi egyházunknak. Mi is felkiálthatunk: «Pusztul Sionunk, siralomra fordult a mi örömünk, mert elesett a mi fejünknek koronája». Pedig nem is egyszer, hanem egy évben háromszor egymásután. Még mindig szomorodott s bánkódó szivvel pillantunk vissza azon gyászos napokra, a midőn magyarhoni prot. egyházunk kimagasló alakjai s oszlopférfiai örök álomra hunyták le szemeiket, a nemes lelkületű, mély tudományú dr. Geduly Lajos dunáninneni püspök s a még mindig erőteljes, szilárd akarat erejű Czékus István tiszai püspök, amaz január 19-én 75, emez febr. 7-én 72 éves korában. Hálatelt szivvel emlékezünk meg azon férfiakról, kik oly apostoli buzgalommal s ihletett ajkakkal hirdették Isten igéjét bent a templomban s künn az életben s örömmel örökítjük meg hangzatos neveiket kerületünk évkönyveiben, a kiknek érdemeik még századok múlva is egyházunk egén első rangú csillagként tündökölni fognak. S a mikor e sajgó seb még be nem hegedt vala, már is azon gyászos hír kezdett szárnyra kapni, hogy szeretve tisztelt püspökünk, az alig elviselhető szenvedések s megpróbáltatások izzó tüzében a végső harczot vívja. E szomorú hír valósággá lett. Kerületünk mély gyászba borult. Főpásztorunk, dr. Szeberényi Gusztáv f. é. aug. 19-én hosszú szenvedés után, 74 éves korában az egek ura által kiszólíttatott az élők sorából. Gyászos ravatalánál éreztük a reánk nehezedett súlyos csapást. Érezzük azt most is mindannyian, a mennyiben tanúi voltunk nemes, ernyedetlen főpásztori működésének, hithű életének, egyházaink kormányzatában tanúsított ritka bölcsességének s munkás hazafiságának a miért is áldott emlékezete sziveinkben marad mindvégig. Porladozó testét immár a hant fedi, nemes lelke fölöttünk lebeg. A jól megküzdött harcz után elvette immár az úrnak dicsőséges koronáját. Have anima pia! A gyászistentisztelet bevégeztével nagyméltóságú Fabiny Teofil kerületi felügyelő úr elnöklete alatt B.-Csabán egy rendkívüli kerületi konferenczia megtartatott, melynek egyik határozata az volt, hogy én, mint a kerületnek ez idő szerint hivatalban legidősb esperese, a fennálló rendszabályokhoz képest, vegyem át ideiglenesen a püspöki hivatal vezetését, a mi alól kötelességszerűleg magamat kivonni alig lett volna lehetséges. Bá következő nap reggelén tehát a hivatalos pecsétet s az el nem intézett hivatalos iratokat a naplókkal együtt átvettem. Megboldogult püspökünk tavaly közvetlenül a kerül, gyűlés után