Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1889. szeptember

84 bat nem tehetünk, mint ha őket lelkileg gondozzuk s anyagilag is gyámolítjuk. Meglátogattam s felkerestem tehát személyesen tavaly a szórványban levő híveinket s a missiónak egyes pontjait, a miről ezennel beszámolni kívánok. Vukováron 200 ev. lelket találtam közel 46 házaspárral, melyek, egynek kivételével, mind vegyesek, valamennyien pedig a r. kath. propaganda zsákmánya. Híveink teljesen el vannak hagyatva, sem iskola, sem tanító, egyszóval semmijök és senkijök nincs — hol a katholikus, hol a gör. kel. lelkészekhez fordulnak. A gyermekek katholikus hitben neveltetnek. Elveszett positió, ha nem sietünk mielőbb egy missionariust oda tenni. Vinkovce szinte fenyegetett positió. Van itt is 260 ev. lélek 80 leginkább vegyes párral s 36 tanköteles gyermekkel, kik többnyire kath. hitben nevelkednek. Semmijök sincs. Jankovcén evangélikusok és reformátusok testvéri egyetértésben élnek. A gróf Elz-féle uradalom támogatásával iskolát, mely imaházul szolgál s tanítólakot építettek. Az imaház megtelt s lelkesülten, áhítattal énekeltek. Bauderer Károly, most pedig Quitzov György kisegítő tanító s egyszersmind a vasárnapi isteni tiszteleten az előolvasó, építvén hiveit a Goszner-féle «

Hauskanzel» agendából. Két harang, e kis egyháznak büszkesége, áhítatosságra hivja őket össze. Fizetése 92 frt, 9 hkl. buza, lakás és kert. Uj-Bánovcén Keller Jakab levita s tanító működik, ki a szent írásban való teljes jártassága mellett hiveit az igaz keresztény jámborságra s Isten előtti kedves életmódra vezeti, mely mindannyira nézve hasznos és üdvös; 312 ev. lelket gondoz s 55 iskolás gyermeket oktat. Nemcén 19 párt 99 lélekkel s 20 tankötelessel találtam. Egy kis harangocska imára és barátságos testvéri tanácskozásra hivta össze e kis gyülekezetet, Weber Jakab gondnok házába. Iskola, imaház s tanító birtokában boldogok lennének. Szolanjen, Zsupanjen, Verpoljen, Szelistyen, Pozsegán s Bródon híveink jelentékeny számban találtatnak, de oda idő rövidsége s költségkímélés miatt nem mehettem. Haza érve Íróasztalomhoz ültem s mindenféle kérvényeket szétküldtem, horvát kormányhoz, pénzügyi igazgatósághoz, grófi uradalomhoz, megyéhez, sajnos, mindeddig eredménytelenül. Utazásomat folytatandó, csakhamar elmentem Pazuán át Dobanovcéra, hol 150 németajkú hivet találtam 30 párral s 22 tankötelessel s 161 tótajkut 33 párral s 33 tankötelessel. Semmi, de semmijök sincs; Istenre s önmagokra hagyatva. Gondnokokat s presbyteriumot választottam. Iskola s tanító kellene az 55 tankötelesnek, 150 frtot bírnának fizetésképen megadni. Kerestem is tanítót, de ezen csekély összegért senkinek sincs kedve a nap fáradalmait s terhét hordozni. Innen a missió középpontjára Szurcsinba utaztam, mely 340 lelket s 60 iskolás gyermeket számlál. Itt már rendezettebb