Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

95 2-szor ^intézetnek kell lenni. A jótékonysági jelleg vitán felül áll; ezt még a pénzügyi közegek is elismerik. Nem ismerik el azonban a közintézeti jelleget. Azonban a bizottság nézete szerint ez is megilleti a kérdéses intézeteinket. Mert ez intézetek a közjogilag szervezett magyarhoni ág. hitv. egyháznak organikus közegeit képezik, és valamint egyházunkat a maga egyetemében nem lehet magánintézetnek tekinteni, azonképpen nem lehet annak egyes tényezőit és közegeit sem magán testületeknek tekinteni. A közintézeti jelleg kitűnik ezen felül abból, hogy minden lelkész, tanár és tanító nolle velle, nem privát elhatározásból, hanem államilag is elismert szabályzataink kényszerénél fogva, lege cogente köteles ez intézetbe beállani, és hogy a beállás kényszere az egyházi hatóságok, tehát közhatóságoknak felügyelete és fenhatóságuk ellenőrzése alatt áll. Ez egyházi felsőbb hatóságok ellenőrzése nyilvánul a számadás nyilvánosságában, és abban, hogy ez intézetek vagyonának jövedelme kizárólag az árvák és özvegyek felsegélésére fordíttatik, a magán nyerészkedés feltétlen kizárásával. Ezek alapján az albizottság azon nézetben van, hogy a közintézeti jelleg ép oly formán kétsegtelen, a mint kétségtelen a jótékonysági jelleg. Azonban az albizottság nem zárkózhatik el annak felismerése elől, hogy ezen jogi nézetnek ez idő szerint birói úton érvényt szerezni alig lehet. A politikai és birói közegek nem csak egy izben, de már három izben az ellenkező irányban döntöttek. Jelesül ellenkezőleg határozott : 1) a közigazgatási pénzügyi bíróság már 1885-ben 287. sorszám alatt közzé tett Ítéletében, melyben a hasonló alapon szervezett pápai ref. tanítótestület segélyintézetének tőkéit kamatadó alá vonta; ellenkezőleg határozott továbbá: 2) ugyanezen magas bíróság 1887-ben a püspök úr ez évi jelentésében foglalt esetben, mely Ítélet 851. sz. a. közöltetett; sőt maga a pénzügyminister is ellenkezőleg döntött már: 3) az idei 15,317/1887. sz. rendeletében (a liptói adófelügyelőhöz intézve), melyben a megadóztatást a fönnebb 1.) sz. alatti bírósági Ítéletre hivatkozva elrendeli. A legfőbb hatóságoknak ezen constans gyakorlatával szemben a bizottság orvoslást csak azon az egy úton remélhet, ha az ügy az egyetemre felvitetik és onnan a pénzügyminiszter úr felkéretik, hogy a jelen jelentésben foglalt érvek figyelembevételével jelentse ki árva- és özvegysegélyző intézeteinket ^intézeteknek és rendelje el,