Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

16 Károlynak 10 frt, Mell Keresztéiynek 15 frt, Boros Somának 10 frt, Szrnka Jánosnak 15 írt, Borgulya Györgynek 10 frt. Brecska Andrásnak 10 frt, Schmähl Henriknek 10 frt, Hlavacsek Károlynak 10 frt, Jákobéi Vilmosnak 10 frt, Kassik Mihálynak 10 frt, Tóth Jánosnak 10 frt, Podany Györgynek 10 frt, Zelenák Istvánnak 40 frt, Kepenyes Pálnak 20 frt, Váczi Mihálynak 20 frt, Valentyik Istvánnak 10 frt, Babinyecz Györgynek 10 frt, Licsko Károlynak 20 frt, Kis Istvánnak 20 frt, Magirius Károlynak 10 frt, Miklya Andrásnak 20 frt, Kugyela Balázsnak 10 frt, Grillus Emilnek 10 frt, Kovácli Sándornak 10 frt, Klúcsik Istvánnak 15 frt, Hubecz Jakabnak 10 frt, Strecker Jakabnak 20 frt, Sztanko Pálnak 10 frt, Kettenbach Györgynek 10 frt, összesen 623 frt. Ez idén sem hiányzott egy kiváló elkeresztelési eset, mely abból áll, hogy a mogyoródi plébános a fóthi evang. egyházhoz tartozó egyik hívünk gyermekét nemcsak elkeresztelte, hanem el is temette. Én a sérelmes esetet a Nagyméltóságú Minisztériumnak följelentettem s ennek következtében az illető plébános úgy nyilatkozott, hogy az elkeresztelést a curiai döntvények nem büntetendő cselekménynek nyilatkoztatták; az eltemetést illetőleg pedig ő „a tévely tanokban még nem gyakorlott" kisdedet eltemethette, mert az meghalván, eo ipso katholikussá vált. A váczi püspöki helyettes pedig fölterjesztésében oda nyilatkozott, hogy a mogyoródi plébános idéztem nézetét ő is osztja! A Nagyméltóságú Minisztérium ezen ügyiratokat hozzám küldte, hogy róluk való „véleményemet" fölterjeszszem. Megtettem, hangsúlyozva a törvényhozási intézkedés szükségességét. Lelkészekül a következőket szenteltem fel : Maschtena Józsefet Vadkertre; Kiszdorfer Jánost H.-M.-Vásárhelyre; Ilgen Antalt M.-Berénybe; Povázsay Endrét Dunaegyházára; Plavecz Gyulát H.-M.-Vásárhelyre; Szlaucsik Pált Csalira; Steuer Lajost Budára; Saguly Jánost és Gálik Mátyást B.-Csabára; Jeszenszky Ignáczot T.-Földvárra; Binder Jenőt Beszterczebányára; Biszkup Bélát Uhorszkára; Fabry Pált M.-Berénybe. A mult hó elején a n.-kikindai egyházban jártam el hivatalosan a bánáti főesperes úrral. Ezen egyház ugyanis a végeizüllés szélére jutott, leginkább azért, mert tetemes pénztőkéje elkezeltetett, s az illetők vagyon hátrahagyása nélkül elhaltak. Agg lelkésze évek óta minden díj nélkül szolgált, már egy éve lemondott; de azért a legszükségesebb lelkészi teendőket ekkorig mégis végezte. Az adóssággal ugyan terhelt egy papi telek, a kényelmes papilak és jó karban levő imaház, valamint a nagy területen szétszórt hitfeleink