Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

17 Felsége által legkegyelmesebben adományozott 200 hold földnek egyenértéke fejében akár földben, akár ennek megfelelő másnemű javadalomban kárpótlást nyújtson. Elrendeltetett, hogy a 4 holdnyi körülárkolt temető kapuval láttassék el. A gyéren elterjedt bács-szerémi énekeskönyv helyett a würtembergi használata ajánltatott. A reggeli istentiszteletnek behozatala — mihelyt külön imaházat építenek — meghagyatott. A lelkész fizetését illetőleg a pár utáni 80 kr. 1 frtra egészíttetett ki s a meglevő sz. edényekre a tulajdonos egyház nevének és az évszámnak rávésetése elrendeltetett. Az elésorolt 9 egyház Torontál- és Temesmegye oly nagy területén fekszik, hogy az egymástól való távolságát tekintve, egy kis országnak illenék be. Mindnyájában az iskolák községiek és államiak. Hogy jobbak-e, mintha egyháziak volnának, nem akarom állítani. Noha a vallásoktatás a legtöbbjében ugyancsak a községileg alkalmazott tanító által eszközöltetik ; ezt a körülményekhez képest megnyugtatónak találtam. Kivétel nélkül meggyőződtem, hogy a lelkészek a tanítókkal a legszebb egyetértésben munkálkodnak a nép vallásos és hazafias előbbrevivésén, mely utóbbi körülmény a különféle nemzetiségek e hazájában kiválólag fontos. Arra nézve is megnyugtathatom a főtiszt, kerületet, hogy kivált a görög-keleti egyház lelkészei s elöljárói részéről a legelőzékenyebb fogadtatásban részesültem, bizonyságul annak, hogy a testvéri kölcsönös jó viszony szükségességének érzete mindenütt megvan. A torontál- és temesmegyei — valamint a n.-becskereki és pancsovai politikai főhatóság mindenütt kimutatta előzékeny részvétét s készséges támogatását, a miért neki hálával adózom. 0 méltósága br. Ambrózy Béla, esp. felügyelő, T.-Aradáczról elkísérve N.-Becskerekre, itt két napon át eljárásomban kitűnően istápolni kegyes volt. Egész utamban hű kísérőim és támaszaim valának nt. Kramár Béla főesperes, ezen ritka administrativ tehetség, a ki a megyék és az egyházak teljes bizalmát birja; nem különben t. Kernuch Adolf, esperességi főjegyző, mint a látogatás szorgalmas jegyzője s nagytiszt. Bujkovszky Gusztáv alesperes, a ki legtöbbet fáradozott, hogy a látogatás elkészítessék és kellő rendben végeztessék. Adja az Úr, hogy az elvetett mag jó talajra esett legyen és jó gyümölcsöt hozzon egyházunknak s hazánknak egyiránt! 2