Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

12 választatott a mostani lelkész Bujkowszky Gusztáv, egyszersmind bánáti alesperes. Ez ernyedetlen buzgalommal, tapintattal és sikerrel működik azon, hogy az egyház vallás-erkölcsi és anyagi jólétét gyarapítsa. Leginkább az ő fáradhatatlan tevékenységének eredménye, hogy a lelkész és tanítók fizetése nem az egyes hívekre kivetett adóból fedeztetik. Igaz, hogy a község ezen czélra 100 hold földet adott s ennek jövedelmi töke-kamataiból tartatik fenn az egyház; de midőn a tőke s kamatai annyira szaporodtak, hogy kezeltetésök nagy gond­dal kezdett járni, e gondot éveken keresztül egymaga a lelkész viselte, még pedig lelkiismeretes szakavatottsággal; ennek eredménye, hogy az egyház 1885 és 1886-ban a horvát-neuzinai határban 34,300 frt értékű két nemesi birtokot — 330 holdat — megvehe­tett. Az utolsó évi számadás szerint a lajosfalvi egyház iskolai alap­vagyona 60,000 frtot tesz. Általában ezen egyház ügyei minden tekintetben rendben és ékesen folyóknak találtattak. Ezen canonszerü látogatás alkalmából a helyi presbyterium elhatározta, hogy a nt. Bujkovszky Mária asz­szony és a helyi biró Rohárik Mihály által kezdeményezett ajánlatok folytán, a templomhely téglafallal körülvétessék s a bekerített tér megfelelŐleg diszítessék. Az egyházi levéltárban hiányzó 1818-ki, 1836-ki és 1862-diki canoni látogatási jkönyvek hiányozván, utasíttatott a lelkész utólagos beszerzésökre. Az oltári sz. edényeknek évszám és a tulajdonos egyház nevé­vel való ellátása meghagyatott. Megnyugvással és lelki örömmel tapasztaltatván az egyháznak nemcsak áldozatkészsége, hanem az egyházi vagyonnak sikeres keze­lése is : mind a lelkész, mind az őt készségesen segítő s kezére járó elöljáróság dicséretreméltó ügyszeretete méltatva kiemeltetik. Antalfalván — 1. sz. 4000. — Előbb a tótpárdányi (1785—88.), később pedig az écskai (1788—1802.) evang. gyülekezetnek tagjai­ból, nagyobbrészt Nógrádmegyéből származottakból 1803-ban kelet­kezett. Áz imént megnevezett helyeken meg nem élhetvén, a Debe­liacs közelében elterülő úgynevezett Kovacsicza pusztának birtokáért Ferencz császár és királyhoz folyamodtak s ezt 1803-ban elnyerték. A telepítvényt József Antal osztrák főherczeg tiszteletére Antalfal­vának nevezték el. Az így telepedett evang. családok écskai volt lelkészüket Bazi­lides Jánost is magukkal hozták, a ki nagy érdemeket szerzett az egyház megállapítása körül. Időközben más családok is Pest, Nyitra, Veszprém és Békés megyékből érkezvén Antalfalvára, a hívek száma megszaporodott s 1824-ben a község középpontján nagyszabású tem­plomot — a talaj nedvessége folytán — pilotákon emeltek s 1828-ban befejeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom