Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

Tiszakálmánfalván — Bács-Bodrogh megyében — a mult évben telepített 469 evang. hívünk egyelőre a kátyi anyaegyházhoz csatoltatott, mint leánygyülekezet; de nem szenved kétséget, hogy mielőbb megerősödve, szinte külön, önálló egyházzá alakul. Továbbá az aradmegyei Szapáryligeten települt evang. hívek egyelőre Uj-Varsándhoz csatlakozva, azon fáradoznak, hogy a kincstártól imaházra való telket nyerjenek. A Bosznia Bjelinába — Ferencz József mezőre — költözött franczfeldi — 500 — hitsorsosaink egyelőre segélyre szorulnak, a mennyiben a telepítés nehézségével küzdenek. Legközelebb megbízásom folytán nt. Frint János franczfeldi lelkész oda fáradctt, 8 napot töltve köztük; több gyermeket keresztelt, confirmált s az egyházat, mint a franczfeldi leánygyülekezetet szervezte. A hívek pedig az állam által nekik ez évre elengedett adót iskola- és imaházépítésre szánták, ideiglenes tanító-levitát fogadtak. Első alakuló egyházunk ez Boszniában. Akár lélekszámban, akár anyaegyházak tekintetében növekedtünk ; vajha élő hitben és az evangeliom iránti lelkesedésben is gyarapodtunk volna! Az egyes esperességekről szóló tudósításokból kitűnik, hogy jókedvű adakozók nélkül ez idén sem voltunk, és hogy a hívek — az országos terhek viselése daczára — sem lankadtak az áldozathozatalban és a kötelességszerű egyház és iskolák fentartása körül való gondoskodásban. Ugyancsak a főesperes uraktól vett értesítések nyomán a lelkészek és tanítók is — egy-kettőnek kivételével — híven jártak el tisztükben. Még a mult évi október 17-én jelen voltam a lieblingi virágzó egyház alapítása és fennállása emlékére nagy ünnepélyességgel megtartott 100 éves jubilaeumon; ugyanazon hó 31-én pedig az orosházi egyház hasonló ünnepségén. Az illető vármegyék tisztikara és közönsége mindkét helyen élénk részt vett a zsenge és küzdelmes múlttal biró, de immár megizmosodott egyházak örömében. A lieblingi ünnepély fényét különösen a temesmegyei alispán, Ormós Zsigmond, kir. tanácsos jelenléte emelte; Tíz orosháziét meg a békésmegyei régészeti egyletnek kapcsolatosan tartott közgyűlése. A lieblingi egyház lelkésze, Zivarinyi Emil, ezen alkalomból a község és egyházra vonatkozó nagy szorgalommal kidolgozott történelmi rajzot, Veres József lelkész pedig az orosházi egyház és községről szóló monographiát írt és adott ki. Örömmel constatálom, hogy az esp. és kerületi özvegy- árvaintézetek állapota 1872, tehát 14 év óta oly kedvezően alakult, hogy bár ezen segélyző özvegy-árva intézeteknek az említett évben összesen csak 128,431 frt alaptőkéjük volt; most az 1886-ik évi kimu-