Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1885. szeptember

egy külön pénztáros kezelje; nem különben, hogy a presbyteriális gyűlésekről jegyzőkönyv vezettessék s hogy a katechizátiók a vasárnap délelőtti isteni tisztelet után tartassanak. Zólyomban, 1. sz. 3765. Már 1549-ben volt saját evang. lelkésze, bizonyos Ottmann. Jelenlegi lelkésze Thébusz János, a látogatási jegyzőkönyvben panaszosan említi, hogy a midőn a városi tanács abbeli engedélyét kérte, hogy a városi levéltárban az egyház múltjára vonatkozó adatoknak utána nézhessen, kérelmét a városi tanács nem teljesítette. 1637-ben Lányi György volt lelkésze, egyszersmind superintendens. Az 1681-ik évi soproni országgyűlés végzése gyászos volt ezen egyházra is. A templomot elvették s lelkészét elűzték. Az egyház megszűnt s részint garamszegi, részint osztrolúkai articularis egyházak leánygyülekezetévé lett. II. Rákóczy Ferencz idejében az evangélikusok ismét visszakapták templomukat s 1706-ban Krman Dánielt választották superintendensnek; hanem a szatmári békekötés után a zólyomi evang. egyház ismét elvesztette önállóságát, míg 1781-ben új életre kelt, a hívek egy magánházat megvettek s abban isteni tiszteletet tartottak. Ezt később imaházzá alakították át s az 50-nes években díszes tornyot építettek hozzá. Az újonnan építendő templomra a jelenlegi lelkész még 1863-ban egyházi magtárt alapított, melynek jövedelme mindaddig tőkesítendő, a míg az egyház temploma építéséhez hozzá nem fog. Iskolái ezen egyháznak mindig a város által tartattak fen. Az 1868-iki népnevelési törvény megalkotása után, 1872-ben a város képviselő testülete kimondta, hogy az iskolák községiekké alakíttatnak át s Antolik József az egyház kántorának választatott meg, kire az egyházi ének és bibliai történetek tanítása is bízatott ; a többi vallási tárgyak tanítását a lelkész vállalta magára. A felekezeti növendékeivel 161, június 20-án a templomban reggeli 8—12 óráig nyilvános vizsgálat tartatott. Tagadhatlanúl nagy sikert mutattak fel mind Vitalis Gyula sedédlelkész, a Luther kátéja, mind a helyi lelkész az egyház történelme tanításánál. A községi iskolák, a kisdedóvoda, mintaszerűen berendezvék s paedagogiailag olyannyira megnyerők, hogy a legnagyobb megnyugvással nyilatkozhatom felölök. Hogy a lelkész mily nagy terhet vállalt a csekély 200 frtnyi tiszteletdíj fejében, azt ő érzi leginkább s utódja alig ha fogja neki azt megköszönni, sőt feltehető, hogy nem is vállalkozik ily tisztre, annál kevésbbé, mert a segédlelkészt nem az egyház, de ő maga a sajátjából tartja és fizeti. Míg a város a róm. kath. egyháznak fentartására 1586 frtot fizet évenkint, az evang. egyház csakis 800 frtnyi segélyben részesül — s az 1868-ik évi 53. t.-cz. szerinti viszonossági jognak sincs kifogástalan élvezetében. Nem lévén — a különben rendezett s leltározott egyházi levéltárnak — külön megfelelő szekrénye, ennek