Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885
1880. október
10 lom, szeretet és ragaszkodásnak irántuk való felkeltése, az áldásos működésük ezen alapfeltételei megszerzése, az egyházi elöljárók körébe tartozik, — és a lelkész és a gyülekezet közt szükséges jó egyetértés csak ott remélhető, ahol az egyház elöljárói a lelkészeket a kellő támogatásban részesítik és az őket oly méltán megillető tiszteletet megadják. Egy másik igen fontos feladatot, melynek megvalósításában mindnyájunknak közreműködnünk kell, — mely mindnyájunknak jóakaratú közreműködése nélkül már el sem érhető : a lelkészi állás illő javadalmazása képezi. Mióta a protestantismus hazánkban fennáll, a tisztességes szegénység volt derék lelkipásztoraink osztaléka; azonban ha szerény anyagi körülmények közt is, de a tisztességes megélhetés nekik biztosítva volt. Ha vizsgáljuk, hogy miként állunk e részben most, látjuk, hogy az értékek roppant változása mellett az egyházi férfiaink anyagi helyzetének javítására alig történt valami és ha imitt-amott történt is, az nem áll arányban azon állással, melyet lelkészeinknek az egyházban elfoglalni kell. Sokan vannak lelkészeink közt, kik oly szerény ellátásban részesülnek, hogy nélkülözésekkel kell küzdeniök és az élet szükségleteivel való küzdés tevékenységük egy részét igénybe veszi; nem egy családapát látunk, ki gyermekei nevelését, kiképeztetését a legnagyobb gondok mellett képes csak eszközölni, — pedig a legszeré nyebb mértéke az igényeknek, hogy lelkészeink gyermekeiket a műveltségnek azon színvonalára emelhessék, azon társadalmi állás fokára felsegíthessék, melyen ők maguk állanak. „Nemo liber qui corpori servit." Ezen állapotok úgy nem maradhatnak, nem nézhetjük közönbösen, hogy lelkészeink oly magasztos feladatoknak szánt tevékenysége az élet mindennapi gondjai által megbénítassék, lelkészeink valódi hivatásuktól ily módon el vonassanak ; nem tehetjük ki az egyházat azon veszélynek, hogy a jövőben nélkülözzük azon hitbuzgó lelkészeket, kik az Isten igéjét épületesen hirdetve, az egyháztagokban is a hitbuzgóságot és az egyház iránti áldozatkészséget fentartani képesek lesznek. A tan és oktatás Ugye továbbá az, mely kiválólag figyelmünket igényli. Az egyháztól mind ez ideig nem tudtuk elválasztani az oskolát, azonban az oktatás ügyében országos törvények alapján változott viszonyok a helyzetet olyannyira megváltoztatták, hogy ezzel komolyan számolnunk kell. Nagyszerű a haladás, mi a népnevelés terén mutatkozik, e mellett azonban számos gyermek a községi iskolában nyer oktatást, ezekre
