Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1881. október

6 követei által támogatására az ott teendő szükséges intézkedéseknek. Jogainkat biztosító törvényeink, nagy küzdelmek árán megszerzett drága és szent örökségek, melyeket boldogan birni nem csupán édes öröm nekünk, — de utódaink számára csorbítatlanul fentartani is szent kötelességünk. Ha valahol, úgy e hazában van a békére mindnyájunknak szüksége; s mely ezt zavarja: igen aggasztó minden tünemény. E tünemények, fájdalom, mutatkoznak, s igy békét hirdető Egyházunk minden tagjának, békét sziikséglő hazánk minden fiának kötelessége, szavát a törvény által biztosított és biztosítancló béke érdekében fölemelni. Ezért láttam tisztemben állónak s voltam bátor e fontos ügyre felhívni a kerület figyelmét, s majdan az illetékes helyen, támogatását. Ezek jelzése után, magamat a tisztelt közgyűlés jó indulatába ajánlva, e gyűlést megnyitottnak nyilvánítom, s át adom a szót elnök társamnak kérve — hogy ügyrendünk intézkedése szerint, — évi értesítőjét eléterjeszteni szíveskedjék." 2. A felügyelő ur közhelyesléssel fogadott szavainak elhangzása után, Superintendens úr a lefolyt év alatt a kerületben történtek rajzát, e következő értesítőjében vázolja: Méltóságos és főtisztelendő kerületi gyűlés! » Kilencz éve mult, hogy Isten jóvoltából és a főt. kerület bizalmából a superintendensi teendőket tőlem telhetőleg végzem. Ez alkalommal — midőn a lefolyt évről számolnom kell — működésemet előre is hézagosnak, hivatalos eljárásomat s különösen ezen értesítőmet nem eléggé kimerítőnek kell jeleznem. Oka megrendült egészségi állapotom, miért is ez alkalommal esedezem a főt. kerület kegyes elnézéseért. Mint tudni méltóztatnak, a legközelebbi napokban, f. év oktober 13-dikán mult száz éve annak, hogy a korát megelőző, fenkölt szellemű József császár türelmi parancsát kibocsátotta. S bárha mi magyar hazai viszonyainknál fogva, mint a kik akár az 1608, akár az 1647. törvények alapján sokkal biztosabb és terjedelmesb jogalapon állottunk, nem ünnepelhettük új nyereménykép az említettem türelmi parancs kibocsátásának 100 évi fordulóját, mint a lajtán túli hitrokonaink: mindazáltal csak a kegyeletnek adóját róvjuk le a nagy férfiú s császár iránt, midőn róla ez alkalommal hálával megemlékezünk, tekintetbe véve azon körülményt, hogy ezen nevezetes elhatározása óta, ág. hitv. ev. egyházaink száma, mely a kibocsátott türelmi parancskor 215 parochiát számlált, 1791-ig 220-szal szaporodott; miglen azóta csupán 172-vel növekedett. Vajha a jelenlegi törvénybiztosította alapon nyugvó létünkben, hitbuzgoságunk és egyházunk iránti odaadásunk ne lankadna s a vallás felekezetek közti türelem, az egyház s egy háziasság iránti közönynyé ne fajulna. Mert, hogy még mindig résen kell állnunk, még mindig véde-