Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1881. október

5 gyűlés utóbbi hároméves időszaka azonban, akkortájt már vége felé járván, kérvényünk, fájdalom sem nem tárgyaltatott, annál kevésbbé el nem intéztetett. Azóta a törvényhozó testület ujabban ismét egybegyűlvén, az ügy nagy fontossága azt javasolja, hogy az alkalmat egész erélylyel ujolag megragadjuk s kérésünk kedvező elintézése érdekében, egyetlen egy pillanatot is eine szalaszszunk. Igaz az, tisztelt közgyűlés, hogy a más anyakönyvekbe illetéktelenül bevezetett kisdedek vallásügye, ma még érintetlenül nyugszik amaz anyakönyvekben. De egy-két esztendő gyors leforgása után, midőn e kisdedek a hatodik évvel elérik a tan­köteles kort, vallásos neveltetésök kérdése azonnal előtérbe lép, s annak törvényes megoldása annál nehezebbé válland, mennél továbbra halasztatik egy minden kételyt kizáró, s mindenik felet egyaránt kötelező, de igazának megkövetelésére fel is jogosító országos törvény­nek meghozatala. Ama — törvény nélkül okvetetlenül bekövetke­zendő — bonyodalmak elhárítása s jogaink megvédelmezése érdekében tehát, múlhatatlanul szükséges lesz, kérő szavunkat ismét mielőbb föl­emelni. Nincs benne semmi kétségem, hogy egyházunk egyeteme ezt megtenni el nem mulasztandja. Épen ez oknál fogva tartám szüksé­gesnek ez ügyet már e helyen előzetesen is fölemlíteni, kérve a tisztelt közgyűlést, hogy az ebben eddigelé tett lépéseinket jóváhagyni, helye­selni, — s az ezután teendőket hathatós gyámolításával támogatni kegyeskedjék. A mi a másik tárgyat, a papi javadalmak és szolgálmányok ille­téktelen kiszolgáltatását illeti: ez ellen már 1790|1. 26. törvényczikk, nemkülönben az 1848-dik és 1868-dik törvényczikkek oly világosan, s minden kételyt kizáró határozottsággal intézkednek: hogy ez oldalról sérelmes esetek felmerülhetése eddigelé lehetetlennek látszott. S ime, a mi legalább a közel múltban, a mostaniaknál sok tekintetben még nyomasztóbb viszonyok között sem történt meg, — arra, napjainkban nem csak egyes, de mind sűrűbben jelentkező esetek mutatkoznak. Nagy mulasztás lenne részünkről ezeknek figyelmen kivül hagyása, s a sérelmek haladéktalan, gyökeres orvoslásának elodázása: mely gon­datlanság könnyen oda vezethetne bennünket, hogy hitünk sorsosai a mi korunkban kényszerítetnének oly terhek hordozására, melyeket őseink válláról a törvény már közel egy századdal ezelőtt jóltévőleg leemelt Egy ilyen sérelmes eset, e kerületben, már a mult évi köz­gyűlés elé is fölterjesztetett. Törvényes és kedvező elintézést az még máig sem nyert, s ezen ügy az idei közgyűlés előtt is fel fog merülni. De ugy vagyok értesülve, hogy a dunántúli kerületben még sérelme­sebb esetek is fordultak elő, s azon kerület az egyetemes gyűlés által fogja ezek orvoslását keresni, sürgetni. Mi mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk, s mit az egyik szenved, a másik is megérzi. Köteles­ségemnek ismerem ennélfogva felhivni a közgyűlés figyelmét, úgy a mi körünkben felmerült sérelemre, mint majdan az egyetemre küldendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom