Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1874. augusztus

27 7. Az iskolák szaporodására nézve egy adat sem mutatattik fel. — Igaz ugyan, hogy csak egy egyházközség van kimutatva, hol lehetne, de eddig nincs iskola: azonban tagadhatlan, hogy mind a mellett iskoláink szaporítására nagy szükség van. Egy egy iskolára általában is 126-nál több iskolaköteles, s több mint 115 valósággal iskolajáró tanuló esik: de tudva levőleg vannak nagy egyházaink, melyekben 200, sőt több tanuld is jár egy iskolába, egy tanító alá. 8) Örvendetesebb a beérkezett adatoknak azon része, mely 84 iskolaépületet jónak, 24-et középszerűnek és csak 14 et mutat ki rosznak; valamint 164 tanítói lakot jónak, 60-at meglehetó'snek, s csak 18-at jellemez rosznak. Ez magyarázza meg némileg, a miért hogy ellenben egy uj iskola s egy uj tanitó lak sem épül. 9) A 122 egyházközségben létező iskolákat 79 szerelte fel kellően s 43 hiányosan, vagy éppen nem. 10) Tornázás csak 10 egyházközség iskoláiban tanítatik. 11) Faiskola létezik 50 egyházközség iskoláinál, 72 község iskoláinál pedig nem létezik. 12) A tankönyvek használatában a legnagyobb változatosság tapasztalható, és pedig úgy a magyar, mint a szláv és még a németajkú iskolákban is. Nincs egy esperesség is, melynek iskolái, legalább nagyjából, egyforma tankönyveket használnának. Csupán a vallástanítás első vezérfonalául használtatik mindenütt kivétel nélkül Luther kis kátéja. Olvasó könyvül a szláv iskolák legnagyobb részében, s a magyar iskolák nagy részében az uj testámentom; a német iskolákban használt különféle olvasókönyvek között terjedni kezd a mult évben ajánlott Lackner olvasókönyve. — A legközelebbi országos tanítói gyűlés nagyon élénken sürgette a tanító felszabadítatását azon kötelezettség alól, mely a tanítót az előirt tankönyv használatára szorította, s kimondotta. hogy a tanügy érdekében mulhatlanul szükséges, hogy a tanító szabadon választhassa a tankönyvet. Ugy látszik egyházunkban korlátlanul létezik ezen szabadság, mert alig van két iskola mely mindenben ugyanazon tankönyveket használná, — a mi azt mutatja, hogy nálunk a tanító talán minden útbaigazítás nélkül, s tekintet nélkül a czélszerüségre, szabadon választja tankönyveit. Ezen korlátlan s éppen azért ártalmas szabadságot czélszerü volna némileg azzal korlátozni, hogy az egyházkerület, vagy még inkább az egyházegyetem, a czélszerütlen tankönyvek határozott kizárásával, megnevezné azon tankönyveket, melyek közül a tanító tetszése szerint szabadon választhat. 13) Ujabban kiadott tankönyvek közül csupán egyet említhetünk Micsinay Pál a pesti szláv egyház tanítója beküldte még az^l871-ik évben kiadott „Slabikár" — ját, s ennek folytatásául „Prrá Citanka" czimű olvasó könyvét. A „Slabikár 6—7 éves kezdő elemi tanulók számára Íratott, az irva-olvasási módszer vezérfonalául. A 42. lapra terjedő kis könyvecske a 2-ik laptól a 35-ig szláv nyelven az első elemektől a folyó olvasásig, a 36-ik laptól a 41-ik függelékképen, 6