Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1874. augusztus

2 felügyelő, Sárkány Sámuel főesperes, Láng Adolf esp. főjegyző, Lauko Károly lk. Margócsy József lk. Moravcsik Mihály lk. Kiss Endre lk. Dubovszky Nándor lk. b. Podmaniczky Levente, Hoicsy Sándor, Gosztonyi János, Martinyi János. A zólyomi e s pr e s ség b ől: Delesehall Sándor E. főesperes, Thebusz János esp. jegyző ; — és számos egyebek a kerületből. A közgyűlés kezdetét képező istentisztelet végeztével, a kerületküldöttei az ülésteremben egybegyűlvén, legelőszőr felügyelő úr emel szót s megnyitó és a jelenlevőket üdvözlő beszédében mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy azon leforgott 11 hónap alatt, midőn a mult május havában tartott rendkivüli közgyűlés előtt a kerület utóbbi rendszerinti közgyűlését tartotta, az ő, de bizonyára egyebek véleménye szerint is reményeinkben szegényebbekké,— migfájdalom, — aggodalmainkban viszont gazdagabbakká lettünk. Ugyanis bizonyára élénk emlékezetében él még mindnyájunknak amaz ép oly nagy fontosságú, mint a hon határain belül és nagy messze körben kivül is a legnagyobb figyelmet gerjesztett és oly sok oldalról helyesléssel üdvözölt beszéd, melyet a magyarországi képviselő házban hazánk nagy fia, Budapest belvárosának képviselője, a mult évben tartott, s melynek nyomán a vallás-ügynek a hazai protestáns egyház által is epedve várt végleges és közmegelégedésre szolgálandó rendezése tétetett kilátásba. E hatalmas szózat azonban ugy látszik elhangzott, mert az abban kiemelt tárgyak rendezése s kérdések megoldása mind e mai napig sem került szőnyegre. Kétségtelen, hogy Magyarország törvényhozó testületének az ismeretes körülmények parancsoló hatalmánál fogva igen sok volt s igen sok még manapság is a teendője; kétségtelen, hogy oly fontos dolgokat intézett el s kell még elintéznie, melyek a nemzetnek igen sok tekintetben valóságos élet-kérdései: mindazáltal bizonyos igazság az is, hogy akadt idő oly tárgyak rendezésére is, melyek fontossága nem áll egy vonalon a vallásügy fontosságával, mint a mely vallásügynek kivált egyik s másik ága, a társadalmi életbe a legmeszszebbre benyúlik. Tudva levő, hogy az országgyűlés mostani alakjában, immár harmadik s ez idő szerint utolsó esztendejének küszöbén áll; s ha a vallás ügye még most sem nyerhet végleges megoldást: ki tudja mikor fog az megint felvétetni. Az idő int, a körülmények javasolják, a szükség pedig parancsolja, hogy e megoldás minden kitelhető módon sürgettessék. Az ágost. hitv. evangy. egyház egyetemes gyűlése már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy e megoldás érdekében a magyarországi törvényhozó testület egy petitióval legyen megkeresendő. E kérelem alapjául szolgálható előmunkálatok meg is tétettek, mindaz által a fontos ügy ép oly mély feledésbe látszik merültnek a protes-