Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1879. szeptember

36 állottak, — nem hiányzott a főesperes uraknál azon buzgalom, nem az esperességi felügyelő uraknál azon készség, mely folytonos tevékenységben és kellő működésben tartja az esperességi ügyek gépezetit. Többizben volt alkalmam meggyőződnöm arról, miképen az esperes uraknak tapintatos működése, olykor szövevényes ügyekben szerencsés eredménynyel koronáztatott. Jól esik lelkemnek, ezen alkalommal örömemet a felett is nyilváníthatni, hogy ezen Superintendentiának válogatott, hivatásuknak vallásos buzgalommal megfelelő lelkészek segítségével hivataloskodtam. Fogadják búcsúzásom alkalmával ezen fáradozásukért hálás elismerésemet. De mindenek felett főbüszkeségem, hogy ezen egyházkerületben a világi uraknak színe vett mindig részt egyházi ügyeink kezelésében, s kellőleg volt mindig képviselve köztanácskozásainkban. Mennél nagyobb súlyt fektetek arra, hogy a világi elem egyházi ügyeink zászlóhordozója legyen; mennél szükségesebbnek tartom ezen elemnek a lelkészi karral való egybeforrasztását, annál nagyobb köszönettel tartozom azon világi tekintélyeknek, kik egyházi ügyeink mellett mindig lelkesülve, szorgalmatosan vettek részt kerületi gyűléseinkben. Szolgáljanak azok például és mintáúl a legközelebb következő generátiónak, mely, fájdalom, megrovásképenlegyen mondva, kevés részvétellel viseltetik egyházi ügyeink irányában. Ilyen körülmények ily kellemetes viszonyok közt szívreható a munkatársaktóli elválás; azért elérzékenyedve válok el tőlök, de nem válok el azon szívélyes kötelékektől, melyek köztem s köztük léteztek, magammal viszem ezen érzelmeket, s valamint a növényt más földbe ültetik által, hogy ott erejében gyarapodjék: úgy én is általviszem ezen baráti kötelékeknek érzelmeit más tágasabb térre, hogy ott még erősebben meggyökeresedjenek. Búcsút veszek végtére a bányai Superintendentia kerületétől, de nem az abban létező vallásos kegyeletii szellemtől. Kerületi egyházi felügyelőségemnek tartama alatt több izben győződtem meg személyesen arról, hogy ezen Superintendentiában otthonos a népnél a valláshoz! hü ragaszkodás, s habár némely egyházakban a hívek közt egyenetlenségek is mutatkoztak, azok nem a vallásosság hiányának, hanem inkább azon gyakran politikai színezetű izgatásoknak voltak szüleményei, melyek egyesektől eredve, pártszakadásokat idéztek elő az egyházban. S hogy ilyen esetekben, s azon körülmények közt nem csökkent a vallásos érzelem, ez az illető lelkészeknek érdeme, kik olyan viszonyok közt is megfeleltek kellőleg hivatásuknak. Búcsút veszek ugyan a bányai Superintendentiának egyházaitól, de csak annyiban, a mennyiben felügyelői állásomban a legközelebbi egyenes érintkezésbe állottam hozzájok és nem veszek búcsút azon vallásos kegyelettől, melyet itt otthonosnak találtam, sőt magammal viszem annak emlékét, mely által ott is, a hova megyek, mindig lelkesülni fogok ezen Superintendentia mellett. Búcsúmnak keservei azon tudatban találnak enyhülést, hogy ezen