Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879
1876. október
54 jelenti, hogy a marienfeldi egyház, melynek papi hiványát a kerület csak a múlt évben vette örvendetes és megerősítő tudomásúl: az idei árviz dnlása által teljesen megsemmistítetett. Fájdalmas tudomásúl vétetik. 40* U. a. jk. 48. pontja kapcsában felügyelő úr jelenti, hogy a földadományt kérelmező kincstári telepközségek ügyében megbízatásához híven eljárt a pénzügyminiszter úr ő Nagy méltóságánál. írásos választ a magas pénzügyminisztériumtól egyenesen, nem volt szerencsés nyerhetni, hanem igen is vette Erkövy Adolf úrnak Pécskán 1876. julius 13-dikán 3643 sz. a. kelt, s a közgyűlés előtt most felolvastatott levelét, melyben kimondatik, hogy a javasolt földadományozás nem foganatosítható, viszont javaslat gyanánt azonban az nyujtatik, hogy a folyamodó „községi lakosok arra birandók lennének,hogy miután a kincstári telepítvényesek a kezükön lévő egész telepállományt megvehetik, telepállományonként 1/ 2 vagy 1 hold földet a mondott czélra fordítsanak." A kerület sajnosan veszi tudomásúl e válasznak úgy alakját mint tartalmát; alakilag sajnosan azért, mert a midőn közgyűlése határozata folytán elnöksége által egyenesen a pénzügyminiszter úr ő Nagy méltóságához fordúlt, nem részesülhetett azon szerencsében, hogy esedezésére a magas minisztérium utján méltattatott volna, ha bár tagadó, feleletre; tartalmilag sajnosan azért, mert ha a folyamodó szegény gyülekezetek oly szerencsés helyzetben lennének, hogy pénzen vásárolt földekkel gyarapíthatnák tulajdonukat, bizonyára tartózkodtak volna kérelmökkel a magas minisztériumnál alkalmatlankodni. Folyamodásukra azonban szegénységük kényszeríté, s reménységök bátorítá, az a reménység, mely annak elgondolásából származott, hogy a midőn tagosítások alkalmával magános földbirtokosok is gyakran bőkezüleg emlékeznek meg az egyházi és iskolai szent czélok elémozdításáról, hasonló jótéteményben véltek részesülhetni e kérdéses birtok tulajdonosának, a magyar államnak részéről is, melynek törvényhozása már négy évtizeddel ezelőtt, mind az országra, mind főleg a protestáns egyházra bizonynyal sokkal mostohább időkben, 1836-ban oly nagylelkűleg emlékezett meg a kicsinyek templomának, az iskolának, s a nagyok iskolájának a templomnak gyámolításáról, midőn a lelkészek számára egy egész telek, s a tanítók számára féltelek földnek kihasítását mondá ki törvényben. A bányai egyházkerület tudja, hogy a folyamodás alapjáúl szolgáló két ok, azon egyházaink szegénysége, szüksége, ma is fenforog — de bizalommal teljes reménysége is meg van ma is még rendületlenül, hogy alázatos esedezése meg fog hallgattatni; a bányai egyházkerület sejti, hogy a kérelmére adott válasz nem történhetett a nagyméltóságú pénzügyminiszter úr tudtával és rendeletére,