Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1873–1879

1876. október

képviselő, Sréter Alfréd egyházi felügyelő, Wladár Miksa sziráki lelkész, Szlujka Mihály béri lelkész, Frenyo Nándor lelkész. A pestmegyei esperességből: Rudnay József esperességi felügyelő, Sárkány Sámuel főesperes, Láng Adolf, Margócsy József; Moravcsik Mihály, Kiss Endre, Dubovszky Nándor, Jezsovics Pál, Török József lelkészek. A zólyomi esperességből: Id.Platthy György esperességi felügyelő, Raab Károly főesperes, Moczkovcsák János beszterczebányai lelkész, Osztroluczky Géza, Halassy Gyula, ifj Platthy György egyházi felügyelők, és számos egyebek a kerületből A közgyűlés kezdetét képező istentisztelet végeztével, a kerület küldöttei az ülés teremben egybegyűlvén, felügyelő űr a közgyűlést szivből jövő és szívhez szóló beszéddel nyitja meg, mely megnyitó beszéd, a kerületnek egyhangúlag nyilvánuló közóhajtása szerint, ez alkalommal egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétetni határoztatik, ekképen : Tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Nem azon örömmel, melylyel egy évvel ezelőtt nyitottam meg a kerületi gyűlést, üdvözlöm most az egyházaknak egybe gyűlt tisztelt képviselőit, mert a viszontlátásnak örömébe vegyül ma a fájdalomnak érzelme. Az egymásutánnak folytonossága képezi, valamint a természet, ugy a társadalom életében is a változást, s ezen örökös törvény szabályai szerint szünetlenül váltják fel egymást az életben, öröm és fájdalom, s utóbbinak keserves képét tünteti előnkbe a mai gyülekezetünk, — mert midőn ma egybe jövénk, az egyháznak munkásai, hogy a napi renden lévők tárgyalásához fogjunk , mindnyájunk tekintetében azon kérdés olvasható: — „Megvagyunk e mindnyájan az egyháznak munkásai, kik mult évben együtt valánk?", — s a fájdalomnak bélyegét viselő komoly arczok vonásaiban rejlik azon szomorú válasz: „Hiányzik egy köztünk, hiányzik pedig a munkásoknak mestere." — Csakugyan üres azon hely, melyet ennek előtte mesterünk foglalt el, — üres azon hely, melyről az ékes szónoklatnak hatalma, a mély tudományosságnak győző ereje s a terjedelmes tapasztalatnak bölcsessége varázserővel hatott mindenkor reánk, — üres azon hely, mert Székács József nincs többé köztünk. Örökre elnémult az evangelica egyház ezen érdemdús Patriarchájának hatalmas szózata, ki egykor ezen superintendentiának élére állítva, főleg azon válságos időben, a zajló tengernek veszélyes hullámai, s a duló fergetegek fenyegetései közt, bölcsen és szerencsésen kormányozta az egyháznak akkoriban ingadozó hajóját. A megboldogúltnak sokfelé elágazó érdemei nem csak egyeseknek, hanem egész társulatoknak s egész testületeknek háladatosságát lekötelezvén, méltán siratja őt az egyház, siratja minden tudományos és emberbaráti egylet,