Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1870. augusztus

2 A7. autonom jogainkra oly nemesen féltékeny Zólyomi esperességbe Stehlo András budai lelkész ur kíséretében, az oesovai egyház meglátogatása és hamvaiból újonan fölépült temploma beavatása végett, elindúltam 1869 évi November hó 4-kén. A megye határán, diszes küldöttség élén. id. Plachy György úr üdvözölt, Nagy-szalatnára kisért s ott ős evang. jellemű családjában kendőzetlen szives vendégszeretettel fogadott. Itt egyesültek velem az esős és kedvezőtlen idő mostohaságával megküzdött Dolescball Sándor főesperes úr és többen, ügy egyházi, mint világi részről. Az nap-November hó 5-kén Szalatnán maradtam s a délutánt az 1868. 38. t. cz. felett váltott eszmecserével, az annak alkalmazása körül a tanfelügyelő és az esperesség közt fölmerült összeütközés kiegyenlítésével, a szalatnai vallásos nép fogadásával töltöttem, mely tiszt. Medveezky Sámuel, az ár szőlőjében becsülettel megőszült lelkészével élén őszinte szeretettel üdvözölt. November hó 6-kán Ocsovára indultunk. A határon a hivő nép küldöttsége köszöntött. A lelkészi lakban szállottam meg és Isten segedelmével azonnal a munkához fogtunk. Leustach Mihály főbiró es Benjács Lajos esküdt, mint törvényes tanuk, az anya és leány gyülekezetekből számosan megjelent presbyterek jelenlétében, a látogatási jegyzőkönyv olvasása és annak nyomán tett intézkedések az egész délelőttet igénybe vevék. Á délután az iskolalátogatással, az uj templom megszemlélésével, a látogatási jegyzőkönyv hitelesítésével és a felszentelési programm megállapításával telt el. November hó 7-kén reggel 9 órakor vette kezdetét a felszentelési ünnep. Miután énekkel és könyörgéssel Isten nevében a templomot felavattam, helybeli lelkész Jávor Endre evangyeliomszerü jeles beszédet tartott, Medveezky Sám. a keresztséget, Raab Károly micsinei lelkész az urvacsorát szolgáltatták ki, mire zárima és áldással az ünnep befejeztetett. Délután 4 órakor bucsut véve Szalatnára visszatértem s onnan másnap visszautamat megkezdettem. Útközben Kossuch Gyula úr oly szívességgel, melynek ellentállani képtelen valék, az országúton letartóztatott s mint Berlepsch Lutherrel Wartburgba, ugy ő velem kastélyába hajtatott s ott ősi magyar vendégszeretetén kivül a legkellemesebben azzal lepett meg, hogy a vidék minden evang. lelkészeit mint nagy sebtében és mégis teljesen egybegyűjtött testvérkoszorut mutatta be, kikkel megismerkedve és társalogva, élvezetesen töltők el a napot. November hó 9-én szerencsésen haza érkeztem. Örvendetes jelenet Ocsován mindenek felett az, liogy a 2 10 lelket számláló gyülekezet elhamvadt templomát és épületeit — csekély külsegély mellett — maga buzgóságából építette fel ; hogy lelkésze és tanítója iránt szeretettel viseltetik, mi a tűzkár után abban nyilatkozott, hogy a hivek őket minden szükségessel ellátni versenyeztek ; hogy az egyházi vagyon kezelésében s az egybáziasság ápolásában lelkismeretes hűség és buzgalom létezik s azt a felügyelő Plathy György ellenőrködése, emezt jó példája által támogatja, hogy a gyülekezetnek saját árvaháza van, melyben hivatalnokai özvegyeinek és árváinak menhelyet és élelmezést biztosit. Hanem az iskolázás várakozásom mögött nagyon elmarad. Egy tanitó alatt 140—150 gyermek tanul. ígéretet tettek, hogy még egy másik iskolát is építenek s az aláírást a felügyelő ur 10 frttal azonnal megkezdette. Ha iskoláink önállását megmenteni akarjuk, nincs más mód, mint áldozataink által azokat a törvény kellékeinek megfelelőleg berendeznünk. Mert ha semmi iskola és a községi iskola közt kell választanunk, a választás bizony nem lesz nehéz. Végül édes kötelességemnek tartom, az esperes és már emiitett felügyelő úron kivül, a törvényes tanuk, a helybeli lelkész, Thebusz János látogatási jegyző és érdemült föesperes Fuchs János urak irányában, kik a látogatás munkájában gyámolítottak, szives köszönetemet fejezni ki. 1869. évi December hó 16-kán a pesti tót egyház harangjait adtuk át vallásos szertartással rendeltetésüknek. — Kétségen kivül örömmel veeiuli a tisztelt kerület azon jelentésemet, hogy ezen egyházba, melynek kebelében a viszály csaknem mindennapos vala, Elefánt Mihály testvérünkkel nemcsak a béke angyala foglalt szállást, hanem azon egyetértő méhszorgalom is, mely folyton folyvást rakogatja le a közös oltárra nehéz munkája gyümölcsét s ez által nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a terhek könnyűinek, hanem — kivált az ujabb idő áremelkedése által — azon reményre jogosít, hogy Pesten, Isten segedelmével s a testvéri egyetértés • további fenmaradása mellett, oly központi tót egyház alakul, melyre az egyetemes magyarhoni egyház büszkeséggel tekinthet. F. é. Április hó 24-én a budai országos tébolydában, az evang. istentisztelet számára berendezett csinos, tágas és diszes kápolnát szenteltem fel a magas kormány képviselője, a tébolydai összes hivatali személyzet és több biula-pesti hivek jelenlétében. A) Meghaltak: Ján Károly belujai legrégibb, legvallásosabb lelkészeink egyike, ki Hoiitban esperességi hivatalokat is viselt ; Polz Fülöp hívei által mélyen és méltán gyászolt marmoraki lelkész ; Molitórisz Gusztáv dacsolamí lelkész ; Zajacz Dániel nagylaki lelkész; Raphanides Sámuel fiaiban ároni utódokat nevelt cseri lelkész ; Mokry György és Lang Mátyás felügyelők Bácsban ; Greguss Gyula tanár kiben a tudomány, az irodalom, de kivált a pesti gymnasium egyik kitűnő díszüket veszitek, Leszich Dániel kedvelt szarvasi tanitó ; Simko Máté