Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1867. szeptember

papnak vagy azon századosnak, a ki alatt szolgált, bizonyítványa nélkül még akkor se eskesse, ha valamely magán egyén szóval vagy Írásban bizonyitná a férji halálát. De ba férjét valamely pap temette el, ennek bizonyítványa elegendő. 17. §. Kimarad. 18. §. Az arától, ha a vőlegény papja által kiván megeskettetni, s megfizeti a mcgfizetendöket, a bizonyítványt ne tagadja meg. 19. §. Délután csak rendkívüli esetekben eskessen, böjtben pedig és adventben figyelmeztesse hallgatóit, hogy zene nélkül és egész csendben lakodalmaskodjanak. 20. §. A tiltott fokok alóli folmentetés, nem az egyszersmind a kihirdetés alól,az olyakat tehát szintén hirdesse ki. 21. §. Özvegyet, özvegységének betöltött hatodik hónapja előtt — hatósági orvos bizonyítványa nélkül — na eskessen, tekintve azon lehetőséget, hogy elébbi férjétől teherben van. 22. §. A leányokat 16. évök előtt ne eskesse. 23. §. A szülők vagy gyámok belegyezte nélkül hasonlóan senkit ne eskessen, ha csak nem teljeskoru vagy hatósági engedélyt nem kapott. 24. Házasságtörő, ha ez törvényesen bizonyul reá , azzal — a kivel elkövette a házasságtörést, egybe nem kelhet. 25. §. A törvényesen elvált hitvesek , ha egybekelésöket megakarják ujitni, szokás szerint hirdetendők és esketendők. 26. §. Minden esketéskor legalább két tanú szükséges. 27. §. Az eljegyzés után visszalépő félt semmi szín°alatt büntetnie nem szabad; az okozott költség megtérítésére nézve kisértsen meg barátságos kiegyezkedést, mi ba nem sikerül, a feleket az illetékes bíróság elibe utasítsa. 28. §. Az ifjúsági botlást elkövetőket törekedjék egybekelésre szép szóval rábirni, de ne erötesse. 29. §. Keresztényt nem kereszténnyel egybe adnia nem szabad. 30. §. A hölgyrabló az elrablottat egybe nem kelhet, kivéve, ha ez amannak hatalmából kiszabadulva önként beleegyez. 31. §. Az egyházunkba áttért róm. kath. papot vagy szerzetest megesketheti. 32. A némát, ha házasodási szándékát jelekkel nyilváníthatja, a házasságtól el ne tiltsa. 33. §. Az evangelikus arát akkor is beavathatja, ha róm. kath. ment férjhez és plébános által adatott egybe. 34. §. A helvét vallású atyafiakat, midőn távol laknak saját egyházuktól, kivánatukra hirdetheti és esketheti. HATODIK SZAKASZ. A pap kötelességei a temetésekre nézve. 1. §. 48 óra eltelte előtt senkit se temettessen el. kivéve, ba a halott ragályos betegségben balt volna meg, vagy a rothadásnak világos jelei mutatkoznak, mit azonban rendes orvos vagy sebész (1795. dee. 18. 26, 672., 1796 april 5. 7217) vagy e czélra kitanitott|halottvizsgáló bizonyítson. 2. §. Gondja legyen, hogy a temető bekerittessék, a sirok egy ölnyi mélységre ássassauak, a temető az egyház szükségeire kertté alakittassék. 3. §. A szent keresztség nélkül elhalt kisdedeket is a temetőbe temettesse. 4. §. Öngyilkosoktól a szokásban levő tisztességes eltemetést ne tagadja meg ; de ba erőszakos halál vagy mérgezés gyanúja forogna fen, a holtat kerületi orvos által vizsgáltassa meg, hanem a hullát 48 óra előtt felbontatni ne engedje (1786 aug. 11.) 5. §. A gyülekezete körében meghalt idegennek a temetőben adasson helyet s öt, valamint a gyülekezet ebeli szegényeket, ingyen temesse el. 6. §. Nem-evangelikusoktól a temetőt, s abban papjaiktól szertartásaik végezhetését ne tagadja meg. 7. §. Nem-evang. anyának, de evangelikus atyának figyermekét bátran temesse el. 8. Hol a temető más felekezetüekkel közös, ligyekezzék minden súrlódást kikerülni. 9. §. Mikor történt valamely uj sirkertbe az első temetés, az anyakönyvbe jegyezze fel. A betelt temetőbe újra csak 30 év múlva, a hol pedig ragályos betegségben meghalt fekszik, 30 év múlva sem szabad temetkezni. 10. §. Ne engedje, hogy hivei a temetőben maguknak különös helyet válogassanak, hanem a sirokat sorban ásassa. 11. A hullát akkor se vitesse templomba, midőn gyászbeszéddel takaríttatik el. 12. Nyugpénzes katona halván meg gyülekezetében, annak magához hozatott irományait tentával húzza keresztül, ott pedig, a hol nyugpénzének utolsó felvétele van felírva, halála napját és évét jegyezze fel; ezen irományokat azután, melyekhez az anyakönyvből rendes halotti bizonyítvány csatolandó, a járási szolgabírónak vagy illetőleg városkapitánynak küldje el. Ha pedig ilyeu irományok nem találtattak a meghaltnál. tudósításában ezt is említse meg. Ugyan azt tegye a szabadsággal hazabocsátott, gyülekezetében elhalt katonák halála esetében is. 13. §. Figyelmeztesse híveit, hogy ragályos kórban kimúlt halottaikat koporsóra borulva ne sirassák. 14. §. A katholikusoktól a harangozás még ott se tagadtassék meg, hol a kath. plébános ugyan azt az evangélikusoktól megtagadná; a hol pedig közös temetőből is kizáratnék az evangelikus, orvoslás végett a polgári hatósághoz folyamodjók. 15. §. A hol saját harangjaik vaunak nem evangélikusokkal együtt lakó hitsorsosainkuak, ott a nagyhétben is bátran harangoztasson ugy a halottaknak, mint istentiszteletre. HETEDIK SZAKASZ. A pap kötelességei a betegeket és rabokat illetőleg. 1. §- Beteg hiveit intse, hogy kuruzslók helyett orvoshoz folyamodjanak; ragályos betegség felöl a kerületi ^orvosnak tegyen jelentést. " 2. §. Beteg'hiveit hívatlanul is látogassa meg, velők sorsuk és felfogásukhoz képest elmélkedjék; szabadou, könyv nélkül imádkozzék, vigasztalja, nyugtassa őket. 3. §. A beteg, főleg pedig halálra itélt rabokat hívatlanul is meglátogatni, vigasztalni, Isten és emberek ellen elkövetett bűneiket velők megismertetni, hivatala kiváló teendői közé számítsa. 4. §. A rabnak az uri szent vacsorát kiszolgáltatandó, 1764 jan. 26. és 1772 nov. 30. alapján kérje meg az illető hatóságot, hogy az alatt a békók róla levétessenek. 5. §. A vesztőhelyen ne szónokoljon. (1791 : 26. 7. §.) NYOLCZADIK SZAKASZ. A pap kötelességei fizetésére s a palástdijra nézve. 1. §. Midőn valamely társa távolléte, betegsége vagy halála esetében az illető egyház megkeresése vagy az esperes parancsa folytán a gyülekezetben szolgál, magának semminemű fizetést se tartson meg, mert az távollevő vagy beteg társáé, vagy özvegyeé és árváié, vagy pedig az özvegy — s árvaintézeté.