Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1865. augusztus

benyomása alatt Íratott, mert az egyházat nem szólítja fel a patensszerűleges szervezésre; de mind e mellett ledorongolván előbb az autonomisták istentelenségét, kiemelvén azután a pátens áldásait és a felett sajnálkozását nyilvánítván, hogy míg valamenyi koronaországok a pátenst elfogadták, csak Magyarország ellenzi vagy vakság — vagy más helytelen okokból: az egyházat felszólítja, hogy állandóan álljon a pátens mellett, ne féljen senkitől — annál kevésbé, miután sem az esperesség, sem pedig a superintendentia neki nem tehet semmit, és végre felhatalmazza az egyházat, miszerint semminemű autonom egyházi kormányzatnak ne engedelmeskedjék, kiküldöttségeit el ne fogadja stb. Utoljára meg kilátásba helyezi személyes megjelenését az egyházban, mi azonban egy hirtelen meg nem történhetik. Továbbá írja, miszerint a N. M. M. K. Helytartó tanácsot, valamint a bács-megyei kormányzatot is felkérte, hogy a pátenst elfogadott petrováczi gyülekezetet minden visszavezetési kísérletek ellen oltalmazzák. -—Atyámat, írja Sztehlo úr, segíteni vagy tanácsot neki adni: lehetetlen; egyben azonban még is erős és elhatározott, abban t. i. hogy a mostani körülmények közt resignálni nem fog. Értelmiség Petrováczon nincs, miből bizonyos, hogy nem benső meggyőződés, hanem csupán csak alattomos izgatás, dacz és hasonló okok birták a gyülekezetet e boldogtalan lépésre. — Az izgatók a Káplánok, kik — principálisok gyengesége szabad tért nekik engedvén a népet hizelgő ígéretekkel tévútra vezetik saját jövendőjük bistositása érdekében. — A gyülekezet több évek előtt Írásban lekötelezte magát évenkénti 50 forinttal járúlni az Uj-verbászi altanoda fentartására, — e kötelességtőli felszabadúlhatás, és az agg lelkész bekövetkező halála után az eddig egy lelkésznek járó évi fizetésre két lelkészt meghivhatási engedmény, — mit az esperességtől nem, — de Kuzmányitól igen is várhatni és reménylhetni vélik, nyílt vallomások szerint, azon két ok, miért az autonom egyházat elhagyni és a pátenst elfogadni, magokat elhatározták. — Mind e mellett azonban, hogy a nagy baj oly csekélyes és vékony okból eredt, még is az esp. igazgató karban az a közvélemény — és ez az én véleményem is, — miszerint most nem lehet semmit sem tenni. Wébert illetőleg — az esp. közgyűlést megelőző jun. hó 21-én tartatott papi tanácskozmányban a közvélemény oda járult, hogy — ha Wéber az esp. közgyűlésre — mint akkoriban hire volt „páter peccavival" eljön: — a közgyűlés békitő és engesztelő szellemben fogja bűnös lépését jegyzőköny vileg megemlíteni; ha pedig elmarad és megbánása és javulása semmi bizonylatát nem adandja: keményen meg fog rovatni. Es mi történt? Az utolsó. Magán nézetemet és ebből eredt szűkségesnek vélt eljárásomat ez ügyben esperesi évi tudósításomban nyilvánítottam. , Ezeknek következtében nyújtandók majd a jelenlevő esperes Úrnak alkalmat, hogy a hiányzókat vagy azóta történteket a t. kerületi gyűlésnek élőszóval adja elő. Ezek azon tények, melyekkel szemben bölcs intézkedésre a t. kerületet annál sürgetőbben felhivom, minél bizonyosabb, hogy az azok által okozott viszonyok gyökeres javitása nélkül az egyházigazgatás, a rend, a fegyelem lehetetlenek, — az egyház igazgatási hivatalkodás pedig oly teher, melytől szabadúlni sokkal kivánatosabb, mint alatta nyögni. A római kath. egyházzal szemközt, a folytonos koczódás magvát az képezi, hogy kimondatván a teljes jogegyenlőség és jogkölcsönösség, mi azt azon elv felállítása által kivánjuk érvényesiteni, hogy a mi szabad a r. k. egyháznak irányunkban, szabad legyen nekünk is irányukban; ők ellenben nem csak hogy ezen elvet elismerni és foganatositani nem akarják, de még az 1790/1 ki 26. és 1843,4 ki III ik T. Cz-ket is, csak az ő felfogásuk szerint kivánják magyarázni és alkalmazni, — sőt egyes eseteket nem ezek, hanem elavúlt intézmények szerint kivánják eldönteni. — Mivel pedig megczáfolhatlan adatokkal bebizonyítható tény, hogy a Helytartó Tanács mind e mai napig épen a két egyház közös viszonyait érintő esetekben, nem a két oldalú törvény részrehajlatlan magyarázója, hanem a r. k. egyház egyoldalú felfogásának foganatosítója: helyén lenni látom, tisztelettel figyelmeztetni az egyházkerületet, váljon nem látja-e elérkezettnek az időt: intézkedni a felett, hogy az 1848 : 20 T. Cz. kölcsönösségi elve, egy a legközelebbi országgyűlésen előterjesztendő törvényjavaslatban részletezve és előadva legyen. Mert oly törvény, mely üdvös e

1 vet állit fel, de azt az elvből kifolyó esetekre nem alkalmazza, kevéssel több az irott malasztnál. — Ez volna a második főpont, melyre a t. kerület figyelmét felbivandónak véltem. Ember világ tudja, hogy gyülekezeteink és összes egyházunk, egyházi és iskolai szükségleteit egy maguk fedezik ; tudva van, hogy az egyetemes elszegényedés alól mi sem képezünk kivételt; tudva van, hogy az egyház és iskola s nevelés terén az idők, a meglevő intézetektől költséges javításokat kívánnak és oly új intézetek felállítását követelik, melyek nélkül czélunk felé örvendetesen nem haladhatunk. — Az egyházak és egyes lúvek folytonos és örvendetes áldozatai mellett se vagyunk képesek minden szükségleteit fedezni. A főtiszt. Superintendens Úr ezen hivatalos jelentése folytán a kerületi gyűlés által határoztatott : 1-ör. Hogy a pátens megszüntetése iránt b. Sennyei K. tárnokmester ő excellentiája mielőbb küldöttségileg megkerestessék, mely álljon: