Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1864. augusztus

6 namelléki ref. Superintendentia azon gyakorlata, miszerint a jkönyv végére tárgymutató iktattassék. — 15. A 22-ik pontra: nógrádi főesperes Sztehlo András úr előadja, megbízatása szerint, a diaspora ügyében vett adatok nyomán készült előtervezetét. Szerinte 4 oly vidékkor tűnik fel kerületünkben, mely lelkészileg ellátandó volna: a barsi, szegedi, sámsonházi és bánsági diasporák. Jelenti, hogy az elsőt illetőleg még részletesb adatok várandók el; a szegedi és sámsonházi vidékkor ugyanezen egyházak papjainak gondjaira volna bizandó, legalább 200 ftrnyi segélydij nyújtása mellett; a bánságit már ezúttal azért ajánlja a gyűlés figyelmébe, mert itt a mily sürgetően szükségesnek, ép oly kivihetőnek találja ez üdvös szándék létesitését. 72 helységben ugyan is 2400 léleknyi hitfeleink nélkülözik a bit vigaszát; előadó pedig irántuk az áldásos Gusztáv Adolf egyleti igazgatósággal érintkezvén, levelileg biztosíttatott arról, hogy onnan e czélra évenkint 5—600 frt fog áldoztatni, miliez még a bánsági esperesség 200 frtnyi járuléka van kilátásban. A gyűlés méltánylással fogadja az ez irányban annyi belátással tervelő s oly eredményesen működő főesperes úr eddigi vívmányait; a hitbuzgó Gusztáv Adolf-egylet ez ujabb nagylelkűségéért jegyzőkönyvileg hálát fejez ki; és tapasztalva a bánsági esperességnek nemcsak a főesperes úr által élőszóval elmondott köszönetét, hanem azon igéretét is, hogy eczél eléréséhez a fentebb érintett 200 frtnyi segélyösszeggel járulni kész; s miután továbbá segélynyújtás még a gyámintézettől is remélhető: a bánsági diaspora lelkészi ellátását egy vándorpap alkalmazásával létesittetni elhatározta, kinek a főhely s hatásköre körülvonalazását a nógrádi és bánsági főesperesekre bizzaps ezeknek előterjesztése után ily lelkésznek a Superintendens úr általi alkalmazását s beiktatását ezennel elrendeli. — Augustus 4-én a gyűlés folytat tat vári: 16. A tavalyi jegyzőkönyv 13-ik pontjára: a králóczi lelkész Solcz Andor úr és Zsibritói volt leányegyháza között rég fenforgó kártalanítási kérdés békés kiegyenlítése végett f. é. Január 10-én eljárt ker. küldöttség teszi egyik tagja — Breznyik János igazg. úr által (nem érkezvén be postai nehézség miatt a felvett jkönyv) szóbeli következő jelentését. Zsibritó 1856-ban indult elválását Králócz — az anyagyülekezet nem ellenzé, hogy ha ezen eddigi filiája a lelkész által követelt kártalanítást teljesitené. Mit ez ellenezvén az ügy a zólyomi esperesség elibe vitetik s itt kimondatik azon kánon és szokásellenes elv, miszerint a fiókegyház elválhatik az anyagyülekezettől a nélkül, hogy az ekkép okozott hiványcsökkentést kártalanitni tartoznék. A lelkész többrendü világi hatósághoz folyamodik, da az esperességi véleményadás folytán mindannyiszor sikertelenül. Ez történt akkor is, midőn 1857-ben évenkinti 140 frt erejéig visszahelyezési jogorvoslattal kiván élni. Az esperesség kimondotta ugyan, hogy a lelkésznek hiványilag biztosított jövedelmeit csonkitni nem szabad; de a kártérítést Zsibritó helyett az együtt maradt egyházakra hárítja s ezzel az ügy kiegyenlítését csak nehezíti. S ily értelmű határozata végrehajtását bizottmányilag siker nélkül kísérli meg, anynyival inkább, mert a králócziaktól Solcz lelkész úr a kártérítést maga sem kívánja. Látni való ezekből, hogy az egyház kerületi gyűlés is tévedésbe vitetett az elébbi jelentések által és ezek alapján hozta 1860. 1861. és 1862. évi határozatait; az utóbbit egyenesen a zólyomi esperességnek,felügyelője által előterjesztett terjedelmes jelentése folytán, mely szerint a králóczi lelkész maga volt volna oka a bajnak. A bonyodalomnak e szinvonalán kisérlette meg a superint. gyűlés 1863-ban a barátságos kiegyenlités útját, midőn a jelentést tévő bizottságot a helyszínére kiküldötte. Azonban a fenirt napon az istenes mű — a béke s kiegyenlités műve ismét nem sikerült; részint mert a lelkész a kártalanításhoz, de az annyi évektől keresetére forditott tetemes költségeihez is betű szerint ragaszkodik ; részint pedig mert a králócz-kormosi együtt maradt liivek a hiványhoz ragaszkodva, ezentúl tartozóknak nem ismerik magukat: mig ellenben a Zsibritóiak a kártalanítás terhétől magukat az esperesség által törvényesen fölmenteitekül tartják. — Az ügynek ily állásában ezen kerületi gyűlés a saját keblébiil kiküldött bizottmány által teljesített vizsgálatból teljesen meggyőződvén, miszerint eddig ez ügyben hozott határozatai téves értesülésen alapultak, s nem óhajtva sem a hiványok esetleges csonkítására, sem ily szabály ellenes exfiliatiókra példát nyújtani, a bajt gyökeresen orvoslandó, elhatározza: 1. A zólyomi esperességnek azon végzései, melyeknél fogva a zsibritói leánygyülekezet kártalanítás nélküli elválását megengedte, s a kártéritést az anya-és együttmaradt leányegyházakra hárította, — ezennel megsemmittetnek és az elvált Zsibritó köteleztetik a hivány csökkentésével králóczi lelkész Solcz Andor úrnak okozott kárt viselni. Egyébbiránt: 2. a nyolcz éven át. meggy ült tartozás kiszolgáltatása iránt a felek között méltányos egyességet eszközölni s a papi fizetés iránt jövendőre is intézkedni a honti és zólyomi esperes urak, és Breznyik János igazg. úr kikül detnek. —