Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1863. szeptember

nya régi, és jól rendezett egyház; de az igehirdetés gyenge, s a lelkipásztorkodás részben megviselt hitelű kezekben van. A miből sok baj magyarázható. — Hivatalhüség szempontjából dicsérettel kiemelendők Kolbenbayer Soma és Szellemi Mihály urak. A lévai lelkész Massányi ur szép reményekre jogosít fel. Háláját fejezi ki superintendens ur az evang. egyliáziasság tekintetében őseinek méltó képviselője Kosztolányi József esp. felügyelő ur iránt, ki egész útjában társa, a teendők iránti nyájas figyelmeztetője, s a meleg fogadtatásoknak főeszközlője volt. Szinte hálásan emlékszik Petrich Sándor, Szigethy Vilmos és Kosztolányi Károly urakra is, mint kisérőire, és részint buzgó látogatási jegyzőkre. — Ha az egyetemes egyház a barsmegyei elszórt liivek közt legalább bárom ponton alkalmazhatna ós gyámolithatna lelkészt: a lelkek és egyházak száma tetemesen szaporodni fogna. Néhai báró Jeszenák ily czélra alapítványt is tett, melynek leolvadt kamataiból N.-8zelezsény és Kosztolán is részesülnek. A septemberi pátens — az ujabban felmerült tények után Ítélve — nemcsak vissza nem vonult törvényes jogaink elől, de még tágasabb tért kiván foglalni. A veszély azonban, Istennek hála, nem a gyülekezetekben, hanem papjaikban rejlik, kik elfeledik, hogy nem lehetnek mind 300 ftos esperesek és 4000 i'tos superintendensek, mint közpapok pedig az államhivatalnokokká lett esperesek és superintendensek hierarchiai hatalma alá jutandnak, s ekkor gyülekezeteiknek sem kedve sem tehetsége nem leend őket ezen hatalom alul kiszabaditni. E meggyőződésben superintendens ur czélszerűriek látta, az illető esperességi elnökökkel eleve egyetértve — a nógrádi és honti esp. gyűléseket meglátogatni és az ott együtt volt testvérekkel zárt tanácskozmányokat. tartani, s egyúttal néhány gyülekezetet' is meglátogatni. Ezen tanakodásoktól és látogatásoktól sok oka van superintendens urnák, jó eredményt várni. — A tamasi egyházban mindent jó karban talált — az egy orgonát kivéve. — A nagy-libercsi egyház és lelkésze közti példás viszonyból sokat lehet tanulni. Először azt, hogy a bitben gazdag gyülekezet soha sem szegény; e kis sereg 5780 ftot fektetett be épületeibe nyolcz év alatt saját erejéből, s a tagosztály alkalmával saját részéből fél telket s később ínég 10 holdat ajánlott fel a templom részére örök időkre. Másodszor azt, hogy az evang. lelkész semmi által sem szaporíthatja jövedelmét inkább, mint hivei szeretete által. Mig mindenütt panasz volt, hogy a hivek nem rendesen teljesitik a hiványilag teljesítendő munkát a papi földek körül : a libercsiek e munkát örömest teljesitik, s midőn a papi földek nagyobbodtak, a lentvoraiak önként kötelezték magukat libercsei testvéreikkel együtt, nemcsak megmivelni az egész földet, hanem a gabonát is beszállitni. — Meglátogatta még superintendens ur Szennát és Turopolyát, hol mindent rendben talált. Tiszovnik 900 lélekkel, anyaegyházzá lenne emelendő. Meglátogatta továbbá Ilontban Báthot, Egyházas Marólhot, Terényt és Teszért. Az utóbbik helyen patriarchális szellemben működik Braxatoris Károly ur. Üres óráit egyházi irodalmunk gazdagításával tölti, s könyvtárában becses kéziratgyüjternények vannak, melyek az egyet, levéltár számára volnának megszerezhetők. Terénynek legnagyobb jóltevői r. katholicusok (Boronkay és B. Schmidt asszonyság és Podhorszky ur). Selmeczre, az érettségi vizsgákra utaztában, még Beluját, Prencsfalut, Hodrusbányát látogatta meg. — Azon férfiak közül, kik superintendens urat utaiban környezték s vele együtt hordozták a nap terheit, különösen kiemeli Veres Pál és Svebla Pál, Sembery Imre és méltó fia, Masztis Ádám, Maróthy János és Schmidt György urakat, részint hű kísérőit, részint látogatási jegyzőit és tolmácsait; végre Vitális István nógrádi föszbiró urat, egyházát igazán szerető férfiút, kinek járásába nem esik egy gyülekezet, mely őt jóltevőjénck ne vallaná. Selmeczen junius végnapjaiban az érettségi vizsgán maga superintendens ur, Szarvason pedig ker. felügyelő ur volt jelen. A vizsgák kellő szigorral s a fenálló utasítások értelmében történtek. Még 1862. sept. 29-én az egyetemes főfelügyelő ur ö mélt. 10,000 ftot haladó áldozatával felépült acsai templom, M. Berényben pedig nov. 9-kén a tót gyülekezet jeles orgonája szenteltetett fel. Az esperességi elnökségek körében Kolbcnhayer Soma ur helyébe barsi esperessé Szellemi Mihály ns Kosztolányi, — bánsági főesperessé Baris Sándor, és helyébe alesperessé Frint János urak választattak. Elhaltak: Bartholomeidesz Ján. László uhorszkai; Benkó György n.-beeskereki, Ambrózy Ede vukovai, Jeszenszky Károly ó pazuai és Mocskónyi József t. szelei lelkészek. Ilelyökbe megválasztattak: ifj. Svebla János volt csalomiai, Moszkovcsák Károly volt nagybányai rendes, Matheidesz Károly volt csabai, — és Melczer Gyula volt R. Keresztúri segédlelkészek, Jeszenszky Károly helyébe adminislrátorul Jeszenszky György neveztetett. További változások : K. Kőrösre Sárkány János aszódi lelkész helyébe Kemény János volt