Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1860. április

F e I Is i v á s az ágostai hitv. községek-, esperességek- és superintendentiákhoz, Magyarország-, temesi Bánság- és vajdaságban. A magyarországi ág. hitv. ev. autonom egyház mind a négy régi superintendentiájából f. 1860. évi april 18-án Pestre gyülekezett egyetemes egyháztanácskozmány kebléből azon időre, mig a törvényes módon kiegészítendő egyházi szervek az egyház kormányát annak rendje szerint újra át nem vehetik — az egyház ügyei intézésére kiküldött középponti bizottmány, a mai napon tartott rendes ülésében a legnagyobb örömmel értesült ö Felségének f. é. május 15-én kelt legfelsőbb kéziratáról, mely félreérthetlen szavakban nyújt nekünk teljes megnyugtatást az iránt: hogy a féltett lelkismereti szabadságon legkisebb erőszaktételt is ejtetni Ő Felsége ezután nem enged, — sőt megengedi azt, hogy mi az egyházi autonomia teréről el nem távolodott egyházbeli községek, esperességek és régi superintendentiák is konventekben összegyűlhessünk, — hogy kerületi felügyelőket, superintendenseket és országos egyháztanácskozmányokra (egyetemes gyűlésekre; küldendő képviselőket — szabadon, mint annak előtte, választhassunk; s hogy az igy szervezett egyház a zsinati előkészületek és a zsinat megtarthatása iránt az 1791 : 26 t. cz. értelmében czélirányosan rendelkezhessék. •— Ezen legmagasabb kézirat ujabb tündöklő tanújelét adja — a miben egyébiránt, m eddig sem kételkedtünk — 0 Felsége azon személyes atyai jó indulatának, s azon magasztos fejedelmi szándékának: — egyrészt a más nézetüek iránti keresztyén türelem példáját adni, — főleg pedig a megzavart békét visszahozni egyházunkba. A mi helvét hitvallású testvéreinknél 0 Felsége ezen legmagasb szándéka máris teljesen eléretett; mert ezek önmaguk közt meg nem szakadván, mihelyt a világi hatalom őket eddigi autonom egyházéletök folytatásában akadályozni megszűnt: azonnal a félév ótai szorongatott állapot is végkép elenyészett, s ők osztatlan megnyugvással örvendhetnek, hogy a f. é. május 15-ei legfelsőbb kézirat által egyházunk ismét az előbbi törvényes állapotba visszahelyeztetett. Magunk — fájdalom — nem vagyunk ugyanazon szerenesés állásban, mint helvét hitvallású rokonink. A mi örömünket azon tudat keseríti, hogy az utóbbi félév eseményei következtében ág. hitvallású evangyélmi egyházunkban ma még szakadás uralkodik. E szakadás s a vele járó izgatottság aggodalommal tölté nyilván 0 Felségének is atyai szivét, midőn f. hó 15-ei legfelsőbb kéziratában azt rendeli, hogy azon hitsorsosaink, kik az 1859. sept. l én kelt legfelsőbb nyiltparancsnak megfelelő rendezkedést már bevégezték vagy előkészítik, ebben se testületileg se egyénileg ne háborgattassanak vagy gátoltassanak. S mi e kettős érzelemtől, az egyház egységének óhajtásától s a fejedelmi intés hü követésének érzelmétől lelkesítve, íme hangos szóval kijelentjük, hogy mi, a jogaiba visszahelyeztetett autonom egyház egyeteme, a legújabb időben külön csoportozott testvéreinket sem testületileg sem egyénileg semmiképen bántalmazni nemcsak nem akarjuk, de sőt keresztyén s evangyélmi sze-