Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1844–1872

1859. december

— 2 — Mire eziránti Írásbeli megbízatásának előmutatására felhivatván, a rendőri főbiztos úr odanyilatkozvan, hogy illyennel nem bir de legmagasabb (höchst) szóbeli rendelet folytán köteles az elnökséget felszóUtani hogy vagy'ezen gyülekezetet feloszlassa vagy pedig őt azonnal kövesse. E nyilatkozat nyomán a gyűlés azon ponton látván a dolgokat, mellyen a tettleges erő hatalom veszi kezdetét: a képviselők egyértelmű nyilatkozataiból különben is már világos határozatot az elnökség a fennebbi pontok értelmében közkívánat folytán kimondotta, egyúttal az esperességek különben is már ismeretes feliratai nyomán és szellemében szerkesztendő feliratnak 0 Felsége színe elébe juttatásával ugyanazon elnökség megbízatott. Mi is megtörténvén a zárima elmondására felhívott lelkészek egyike által elmondott következő imádság után a gyűlés szétoszlott: Kegyelemnek Istene szeut Atyánk! hozzád emeljük fellelkeinket, hozzád kiáltunk fel erőnek és vigasztalásnak mindenható Istene! mert tudjuk hogy kedves előtted ha gyermekeid ragaszkodó bizodalommal jelennek meg könyörgéseikben a te szined előtt, mert hisszük hogy te meghallgatod szívből fakadó, a te országod diadaláért esdeklő fohászkodásainkat. Kérünk tégedet, közöljed véltinka te szent lelked ajándékait; ajándékát az igazságnak, hogy se jobbra se balra el ne téijünk a te ösvényedről: ajándékát a békességnek melly minden értelemnek felette van, mellyet nem a világ ad hanem a te Fiad hagy ott nékünk; ajándékát az 411hatatosságnak, hogy se élet se halál, se anygyálok se fejedelemségek, se hatalmasságok, se jelenvalók se következendők, se magasság, se mélység el ne szakasszon minket a te szeretetedtől mely a Krisztusban vagyon : ajándékát a közösség és egyetértésnek hogy mint a te szent Fiadtestének az Anyaszentegyháznak tagjai, csuk egyet akarjunk: felépülni a te templomoddá és épiteni a te templomodat, mellyben lakozó legyen a te dicsőséged. Juttasd eszünkbe hivatásunkat,.hogy mi a te Fiad megváltottai a te követeid vagyunk, hogy elmenvén mind a világba, tanítsunk minden népeket s a hit és keresztség által az ujjászülemlés nagymunkáját.miveljük, s azon gondolatból, hogy te, óh Krisztus! velünk maradsz a világ végezetéig, országod építéséhez uj erőt, az akadályok közt kitartást a küzdelmek közt bátorságot merítsünk, tudván hogy ha tusakodik is valaki, azért még nem koronáztatik meg, hanem ha igazán tusakodik. Ki azt ígérted, hogy velünk maradsz: mutassad meg magad óhüdvÖzitŐ Krisztus! inert nagy szükségünk van te reád. Ne fordulj el tőlüDk mivel hogy mi elfordultunk tőled sőt légy irgalmas bűneinknek és töröljed el azokat szent véreddel mellyet kiontottál érettünk, s buzdíts, hogy mint te, hivek maradjunk mind a keresztnek haláláig. A siralom völgyéből kiáltunk te hozzád Közbenjárónk, Királyunk, Főpapunk, segítsed meg a te népedet, öntsed ki reánk mint az első pünkösd napján, a te szent lelkedet, hogy mint a te apostolaid a te nevedért szenvedni készek legyünk; ébreszszed fel az apák szent emlékezetét a fiakban, hogy mint ők, a te evangyéliomodat s annak üdvözítő igazságait befogadjuk, terjeszszük, védelmezzük, inkább engedelmeskedők neked hogy sem az embereknek. Te parancsoltad meg, Istenünk, hogy minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes legyen; ime, Urunk mi engedelmeskedünk és a te igédnek hódolunk. De megemlékezünk szent Fiadnak ama parancsolatáról is: „adjátok meg az Istennek a mi Istené és a császárnak a mi a császáré." Megadjuk mi a császárnak a te szolgádnál?a mi földi urunknak a legjobbat, a te áldásodat melyet lekönyörgünk fejére, kérvén tégedet, a minden jó adomány és tökéletes ajándéknak atyját, hogy fedező szárnyaiddal vegyed őt körül és császári családja minden tagjait ; ugy áldj meg mindnyájunkat egyenként és egyetemben a mint készek vagyunk az igéd parancsolta szent kötelmeket iránta őszintén és lelkiismeretesen teljesíteni. Oh Atyánk ki lakozol hozzá férhetlen világosságban, mennyei világosságoddal hódítsd meg nekünk hazánk atyjának szivét, hogy a midőn lábaihoz borúi egyházunk és szól Jákobbal a te prófétáddal: „el nem bocsátlak mig meg nem áldasz!" meghallgassa könyörgéseinket s mi áldhassuk őt, s áldhassunk tégedet hogy leikiesméretünk megmentett szabadságával megadhassuk neked is oh Isten! azt a mi a tiéd, ami Istené. Ezt kéljük óh Atyánk, te látod sziveinket, te légy tanúbizonyságunk hogy tiszta lélekkel kérjük ezt. Légy áldott óh Isten, a mi Krisztusunknak Atyja ki a te nagy irgalmadból ujjá szültél minket az élő reménységre s azon örökségre mely el nem veszhet, meg sem hervadhat; melly számunkra a mennyben tartatik. Oh add hogy ezen örökséget, lelkünk üdvösségét elvehessük. Hallgass meg minket a te szent Fiad nevéért! Amen! Kiadta: Görgei István jegyző. Budapest, 1879. Nyomatta Hornyánsaky Viktor.