Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1917-07-08 / 27. szám
2 BALATON VIDÉK 1917 má ju s 20. ségféle oly drága, mely felülmúl minden képzeletet. Az élelmiszer uzsora már nem ismer határt s a termelő közönség szemérmetlen módon fosztogatja a szegény fogyasztó közönséget s mig a termelő garmadába gyűjti a pénzét és nem tud vele mit csinálni, (azaz, hogy 1000 koronás szőnyegeket és parfümöt vesz rajta) — addig a szegény városi nép koplal és napról-napra koldusabb lesz. Az utókor számára feljegyezzük a mult szerdai hetivásár piaci árait. Egy közép-nagyságú spárga-tök ára 5-6 korona volt. Egy kis fej káposzta 2 — 3 korona. Egy kis tányér hüvelyes cukorborsó 1 korona. Egy kis tányér hüvelyes zöld bab 1 korona 40 fillér. Egy fej saláta 40-60 fillér. Egy tojás nagyságú uj krumpli 20 fill. Egy kiló paradicsom 2 korona 20 fillér Egy liter férges cseresnye 1 korona. Jobb minőségű 1 korona 20 fillér. Egy liter ribiszke 1 korona 40 fillér. Egy tojás 50 fillér. Egy liter tej 1 korona, 1 korona 20 fillér. Egy pár hitvány csirke 12 korona. Jobb minőségű 14 korona. És nincs ember, aki ennek a tűrhetetlen állapotnak véget vessen ! Az uj termés fölhasználása. A közélelmezési hivatal rendelkezése Annak idején közöltük, hogy a zár alá vett termést »terményátvevő bizottságok* alakításával kivánja az országos közélelmezési hivatal a Haditermény kezelésébe juttatni. Az aratás, sőt a cséplés is sok helyen megindult már, de a terményátvevő bizottságok még nem alakultak meg. Ennek folytán az országos közélelmezési hivatal intézkedett, hogy az átvételben fennakadás ne történhessék. Erre vonatkozólag ma Kürthy Laios báró a következő rendeletet küldte meg a vármegye alispánjának : A jelenlegi időjárási viszonyok mellett, az ország több helyén a gabonacséplés már megindult, a közélelmezés lehetőségei pedig megkívánják, hogy a kicsépelt készletek azonnal fölhasználhatók legyenek. Ennek érdekében, tekintettel arra, hogy a terményátvevő bizottságok megalakulása és müküdésének megkezdése még tetemes előkészületet és időt igényel, a földmivelési miniszter úrral jára hullt, a nyarat nem ismerő, havas Alpok, nem kellenek neki: >érzém titkon, valamit elhagytam itthon.« Olyan fájó, mégis édes. Hallgatva is oly beszédes, Mely elkísért mint az árnyék, Bármerre és bárhol járék, Északról — le forró délig, Velem maradt véges-végig . . . Vele maradt ott, hol nem ér véget a tél, vagy örök nyár heve éget, zajgó habban, tenger keblén, lombnélküli sivatagban, fészket rejtő^ hűs bércekben, hol félve lebben a szellő — egy szóval mindenütt. És mi volt ez a kisérő árnyék ? A honvágy. Vágyott vissza ide, hol tölnyulik a Kárpát, hol minden romra annyi vér és könny ömlött. Viszszahivta az a csillag, melyet ketten, önfeledten el-el néztek, a lombos tölgy, a gyöngyvírágtermó völgy, a délibábos róna és az a legkedvesebb — hullámverő szép Balaton. (Itthon.) Elment oda, hol a virág hervadást nem ismer, hol az ég kékebb, csillag fényesebb, hol balzsamot hord a berkek fuvalma, hol tenger mormolása közt álmodik egy-eey rózsás sziget, hol a Monté Maggiore büszkén égbenyulik, de hiába — mindez nem födi el szeme elől a régi, kedves képét (Visszatérve): Mind, mind elveszti bűvölő varázsát, Ha azt a vándorszellőt hallgatom : Mely rólad suttog, titkaid regéli, Te visszahívó, tündér: Balaton. Mehetett Itáliának kék ege alá, hol olv édesen zendül, száll a dal a szép sigónrok korállajkiról, hogy mámorba full a kétségbeesés ; vihette szegény, beteg szivét oda, hol a »barcaT>la« zeng ezüst habok felett a kék vizén ; vihette a lagnuák közé, hol a tündéri »Grand Canal* ölén az esti szellő kéjt suttog, lehel; vihette a klasszikus emlékek hazájába, hol minden rögöt szent zománc övez, — érezte folyton a felhangzó tiltakozást (Itáliának kék ege alá . . .) : Itáliának kék ege alá, Ne vigy te el: — — — Csak egy hazát tudok szeretni és Csak ezt imádom lángolón, hiven ! Meggyógyulni: hajh ! késő, nem lehet; A halál csókja ajkadon imák: Édesebb lesz az örök álom itt — A hullámzó Balaton partinál . . . A költő vágya beteljesedett, ott várja a kenesei partok alatt az itelet trombitáját. Én nem tudom, hogy van-e még lap, mely megemlékezik Soos Lajosról, de érzem, hogy a » Balatonvidék* hasábjain meg kell emlékezni róla. — Nyugodjék csendesen a dalnok s a Balaton csobogó habjai ringassák rózsás álmait, legalább ha e földön nem volt nyugodalma, nyugodjék békén ott a föld alatt. Nagy Barna. egyetértőleg feljogosítom a termelőt arra, hogy addig is, mig a terményátvevő bizottságok működésűket megkezdhetik, kicsépelt terményfeleslegét a Haditermény R.-T. bármelyik bizományosának eladhassa. A Haditírmény bizományosa köteles ezt a minőségét a járási főszolgabíró (polgármester) által láttamozott s eddig is érvényben volt igazolványával igazolni. Köteles továbbá a megvett készletről a termelő részére az átvett termények mennyiségét és az értük fizetett összeget részletesen feltüntető átvételi elismervényt kiszolgáltatni és a terményekért az eddig érvényben lévő legmagasabb hatósági árat, az átvételkor készpénzben kifizetni, valamint, amennyiben az 1917. évi termésből származó terményekre nézve magasabb árat állapittanának meg, a különbözetet annak ideién a termelő részére megtéríteni. A termelő az átvételi elismervényt megőrizni s a terményátvevő bizottságnak annak helyszíni eljárása alkalmával igazolásul bemutatni tartozik. SZÍNÉSZET. . Szombaton (jun 30-án) Fehér kabaré volt, változatos műsorral. A kabarén Ernyei Emil konferált, szellemesen és sziporkázó humora mindvégig derűs hangulatban tartotta a közönséget Olasz Mariska a gyönyörű prológban kitűnő szavaló művésznőnek bizonvult és nagy hatást ért el. Peéry Ilus, Erdei Flóra remekül énekeltek. Koltai Juliska spanyol táncot mutatott be qüvészettel. Vasárnap d. u> M e g h a 11 a z anyósom cimü bohózattal szórakoztatták kedves színészeink a hálás vasárnapi közönséget. Este pedig a Vengerkák cimü színjátékot mutatták be nagv számú közönség előtt. A púpos herceg szerepét Ernyei Emil kitűnően személvesitetle Anna szerepében pedig Olasz Mariska adta ujabb bizonyítékát drámai erejének Kedden a Szép asszony cimü vígjátékot adták A címszerepben Olasz Mariska a hisztérikus, különcködő, szeszélyes és szeszélyességből csapodár nőt alakította élethűen, nagy művészettel. A többi szereplők is jól játszottak. Szerdán Kövessy Albert daljátéka a ü ó 1 e m került színre. Fehér Vilmos igazi Gólem volt, mint aminőnek azt a mozitba láttuk, nagy művészektől előadva. Erdev Flóra Myrjam szerepében ujabb babért fűzött eddigi sikereihez. Peéry Ilus Eszter szerepében bájos, csókolni való, csintalan kis leány volt. Patnerével : Varga Simonnal lelket öntöttek a közepes értékű darabba és babaaltató énekükkel és táncukkal valóságos tapsvihart keltettek. A többi szereplők is jól játszottak, kik közül különösen Olasz Mariskát kell kiemelnünk és Ernyei Emilt ; aki a télszeg Simeon személyében a könnyekig megkacagtatta a közönséget. Csütörtökön Csárdákirály né kitűnő operettet ismételték meg kitűnően, zsúfolt ház előtt. Pénteken >Riadó« alkalmi jéték és Mit jársz meztelenül vígjáték ment. Az előbbiben Varga Simon remekelt, az utóbbiban Peéry Ilus igyekezett bájos naivitásával a darab frivolitását enyhíteni. H I R K K. — Főúri eljegyzés. Özv. Windischgraetz Károlyné hercegasszonyt, Festetics Tassilo herceg leányát eljegyezte Hohenlohe Ervin herceg, IV. Károly király testvér öcscsének, Miksa főhercegnek sógora. — Templomi hangverseny. A sociális misszió társulat keszthelyi szervezete saját alapja javára Medek Annna a m. kir. Operaház művésznője és Baré Emil a m. kir. Operaház első hangverseny mestere közreműködésével f. é. julius 9-én d. u. 5 órakor templomi hangversenyt rendez, melyen az ünnepi beszédet dr. Rédey Gyula c. püspök, nagyprépost és káptalani helynök tartja. Ülőhely 10 és 5 korona Állóhely 2 korona. — A volt főispán kitüntetése. A hivatalos lap egyik mult heti száma dr. sipeki Bálás Bélának Zalavármegye főispánjának ezen állásától való felmentéséről s a Lipótrenddel való kitüntetéséről szóló királyi kéziratokat közölt. A kitüntetésről szóló királyi kézirat igy szól : Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére dr. Bálás Bélának, Zalavármegye főispánjának, ezen állásától saját kérelmére történt felmentése alkalmával buzgó és eredményes szolgálatai elismeréseid Lipót rendem lovagkeresztjét díjmentesen adományozom. Laxemburg, 1917. junius 14. Károly s. k. Báró Roszner Ervin s. k. ) — Bosnyák Géza — Zalavármegye főispánja. A zalamegyei főispánság körüli találgatásoknak hirtelen véget vetett az illetékes helyről jött közlés, hogy Őfelsége, Zalavármegye főispánjává Bosnyák Gézát, a nagykanizsai kerület országgyűlési képviselőjét nevezte ki. — Kitüntetés. Vajda Ákos tartalékos főhadnagyot, hévizszentandrási jegyzőt, őfelsége a Ili. oszt. katonai érdemkereszttol tüntette ki. — Olcsóbb lett a hus. A jó öreg Balog bácsi, városunk e derék és érdemdús rendőre, folyó hó 4-én, mint egy diadalmas hadvezér, ugy járta be városunk utcáit, dobszóval adva értésésére a közönségnek, hogy a mészárosok, hatósági intézkedésre (s ezt a két szót fölényesen hangsúlyozta) 5-ikétől kezdve, az első osztályú boriu- és marhahús kilóját 6 koronáért tartoznak adni. (Előbb 8 korona volt.) A közönség a dobpergés hallatára nagy számmal özönlött ki az utcákra és mert rendesen csak rossz és kellemetlen újságokat szokott Balog bácsi szájából hallani, most boldog örömmel vette tudomásul a hus árának csökkentését. Örömében még meg is éljenezte városunk öreg hírnökét a hálás közönség. Nagy volt azonban a közönség meglepetése, mikor másnap a borjú- és marhahúst a régi áron adták a mészárosok kijelentve, hogy olcsóbbért nem adnak, nem adhatnak, mert akkor ráfizetnek és tönkremennek. Azt mondják, hogy az öreg Balog bácsi iszonyúan restelli a dolgot s az utcára sem mer kimenni azóta, hogy igy blamálta magát. . .
