Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-12-09 / 49. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési Ar: Keszthely, 1917. szeptember 191. Egész évre 10 - K Pét évre . 5 - K Negyedévre 2 50 K Éfcyes szára 0 20 K tyilttér MronkiDt 1 tar. Jiírkeralöeég H klMlékfv»tal KOSSUTH LAJOS Klta 't. tzám. KESZTHELY, HKVIZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 39. szám. Kéziratokat a szerkesztőség címére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó, hivatali Interurbán : li A zalai katonák karácsonya. Zalai katonák állnak fenn az orosz fronton és kanizsai 20-as honvédek, uieg 48-as bakák küzdenek az Adria tneilett. Az 6 szenvedéseiket, az ő nélkülözéseiket szent áhítattal figyeljük 4 távolból.. Odaszáll a lelkünk s túláradó szeretete igyekszik a tél küszöbén meleget sugározni a küzdő zalai fiuk fölé. Közeleg a szeretet ünaepe, a negyedik karácsony, amelyben még nem apadt el a vér hullámzó folyam i Jön a negyedik véres karácsony. Értük, a mi drága katonáinkért dobban a szivünk. Róluk szól ez a miniszleri irás : Kolbenschlag Béla alispán urnák Zalaegerszeg! Negyedszer köszönt be a tél azóta, hogy hős seregeink acélos kitartással, meg nem rendíthető acélos vitézséggel és páratlan önfeláldozással állnak őrt határainkon. Az idei tél küszöbén katonáink csodás hősiessége egy ujjabb győzelemmel gazdagították eddigi dicső sikereik sorozatát: saját földjén üldözik városról-városrá a hitszegő olaszt. Ennél szebb és jelentőséggel teljesebb karácsonyi ajándékot hadban álló fiaink nemzetünknek nem adhattak volna. Karácsony estéjere küldjük el katonáinknak cserébe az otthon melegét nek egy sugarát, egv csekély ajándékot, üdvözletet a hazából, — zálogát a haza szent földjén ?k megvédői iránt érzett megmérhetetlen hálánknak és köszönetünknek. Tegye fényessé ismét a lövészárok rögtönzött karácsonyfáját a katonáiért, fiaiért aggódó nemzet szeretete. A megértő társadalom áldozatkészsége a háború folyamán már két izben tette sikeressé a katonáink karácsonyi megajándékozására irányuló s hivatali elődöm által oly melegen ajánlott nemes akciót. Ajánlom tehát ezt most én is a legmelegebbe Zremegve törvényhatóságának szives figyelmébe s bizom abban, hogv ugy Zalamegye közönségének, mint magának a vármegyének áldozatkészsége, nemkülömben a tisztviselői karnak az előző akciók vezetésében is tanúsított elismerésre méltó tevékenysége a teljes sikert ezúttal is biztosítani fogja. Ugrón, belügyminiszter. 17" ' ' « V i z i o. A komoly zárda ünnepélyes imádságos Csendjét is megzavarta a félelmetesen duló világháború. A homályos folyosók szinte tiltakozva viszhangzottak a durva katonabakkancsok erős kopogásától ; de azért a szelid tekintetű nővérek szeretettel ápolták a marcona katonákat. Csendes őszi délután egy sápadt katona bizonytalan léptekkel botorkált az öreg zárda felé. Időközben meg-megállt, verejtékes homlokát törölve s ideges rangassal ajakán szemlélte a természet baiuoklását. Fényes látvány vol». A bágyadt őszi napsugarak szelíden simogatták a tarka szinü faleveleket. Néha eg)-egy sárga

t vagy vörös levél ép a sápaut k .tona elölt hullott alá, kinek hirtelen az a gondolata támadt : vájjon Okoz-e fájdalmat a s/.ázados fáknak az őszi levélhullás ! ? Hirtelen összeborzongott. Ha aeki is itt, ebben az idegen városban, mindenkitől elhagyatva Kellene meghalnia ? Az öreg édesanyján kivül vájjon bánkódnék-e valaki érte ? . . lalan a 6 éves kis árva fiacskája egyideig . . . talán . . . , aztán az is elfeledné . . . Ilyen szomorú gondolatok közt érte el Üzérkedés az arany és ezüst pénzekkel. A háború alatt amilyen mértékben esett a papírpénz értéke, ugyanolyan mértékben szökött magasra az aranypénz árfolyama. Bármilyen természetes, hogy a háború alatt nagyobb lesz az aranypénz árfolyama, a jelenlegi árfolyam azonban már nem a háború folytán előállott természetes emelkedés, ez már ugyanaz a mesterséges árdrágítás, árfölhajtás, uzsora, amelyet minden közszükségleti cikknél olyan szomorúan tapasztalunk és csakis Magyarországon tapasztalhatunk. Az aranypénzzel, hasonlóképen az ezüsttel is a legfölháboritóbb árdrágítás folvík ma. Mikor a háború kiütött, nem csak a falukon kezdték elrejteni az aranyat és az ezüstöt de ugyanígy tettek a városban is. A közönség tehetősebb része annyi arany és ezüst pénzt halmozott föl, amennyit csak tudóit s a forglomban csakhamar érezhetővé vált az ezüstpénz hiánya A .pénz elrejtése volt az első oka annak, hogy hamarosan ki kellett bocsájtani a kétkoronás papirbankjegyeket, amelyek éppenséggel nem kedveztek a vatutánknak, sem itthon sem a külföldön. a zárda kapuját. Önkénytelenül mégegyszer visszanézett. Fogva tartotta lelkét az ősz varázsa s valami félelmetes sejtés. S a számtalan véres csatában megedzett katona szemében egy áruló könny jelent meg. De csakhamar leküzdötte gyengeségét, elűzte melankolikus hangulatát és szinte dacosan rántotta meg a kopott csengetyüt. Csoszogó lépések után egy idősebb nővér fogadta. Pár perc múlva már puha, fehér párnák közt feküdt. Ép ideje volt, hogy megpihenhessen, mert a nagy vérveszteségtől halálos kimerültséget érzett. A szomszéd szobából behallatszott egyik sebesült katona gyönyörű hegedüjátéka. Bűbájos, lágy melódiák, szálltak tova ; a rezgő húrokon zokogott a dal s vele együtt a beteg lelke is. Reg elterfretett álmok életre, homályos emlékek uj színekkel tértek vissza a múltból. — Képzeletében megelevenedett a puha, meleg fészek, a 6 éves kis árva fiacskája ártatlan, csacska beszéde, akivel édes, méla alkonyatban, a munkától elcsigázott lélekkel hazatérve, együtt játszodozott. Valami fáió, ólmos köd ülte meg a lelkét, sovány kezei lankadtan hullottak alá. Süket, nyomasztó csend támadt. Az őszi est sóhajtása végigreszketett a százados fák között s a lombjavesztett ágak kísértetiesen csatáztak a nyitott áblaktáblán. A beteg lázas szemeiben valami különös fény derengett, amint cserepes ajkaival mormolni kezdte : Sokáig váratott magára Mindig hittem, hogy egy őszi alkonyatban e fog jönni és begyógyítja a sebet, melyet halálával ütött lelkemen. Most tehát végre jön. Holdsugárból szőtt aranyhidon közeledik az ágyamhoz, ünnepi fehérben kitárt karokkal. Hallom lágy, melódiás hangját, amint a nevemet sóhajtja. Istenem, milyen boldog vagyok ! — Nos, nem látják, hogy jön a feleségem, nem hallják, hogy kopog az ablakon? Miért nem nyitják ki neki ? . . . A jelenlevő kedves nővér összeborzongott a beteg lázas szavaira, égő könny reszketett bus szemeiben s szinte öntudatlanul nyitotta ki az ablakot A lágy, őszi szellő hirtelen végigtáncolt j a beteg csapzott fürtjein. Tudod, hogv imádlak ? Folytatta lázas beszédét a beteg. Az életemet áldoznám érted, ne hag\j el hát már ismét, hisz olv soI káig vártattál magadra.' — Nem, nem mehetek veled. Tudod, hogv az örülésig szeretlek, de a kis fiam . . a fiacskánk ! . . Istenem segits . . . melyiket szeretem . , . meiyikeí válasszam ? . . Kimerülten hanyatlott vissza a gyűrött párnákra, lázas szemeiből lassankint kialudt a fény. A kérlelhetetlen halál letörölte soványarcáról az ,,É I e t" színeit. A nővér meghatottan födte le a halott arcát és könnyezve gondolt arra, hogy a „Halál" az a hatalmas ur, milyen gyorsan j megatda a választ a beteg utolsó szavaira ! . . Cs. Ella.