Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1917-06-24 / 25. szám
XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Keszthely, 1917. augusztus 12. Egész évre 10 — K Fél évre . 5- K Megyéd évre 2 50 K Egyes 5Z ára 0 20 K Nyiltlér soronhint I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOS utca 58. szám. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 97. szám. Kéziratokat a szerkesztőség ciméie pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15 Veszprém uj püspöke. Nem hivatalos alakban, de mint végleges tény jelent meg a lapok híradásában, hogy a megüresedett veszprémi püspöki szék birtokost kapott Rott Nándor dr. eszlergomi prelatuskanonok, a budapesti központi papnevelöintézet kormányzójának személyében. A kánoni eljárás, melynek megejtése végett a napokban Bécsbe utazott, azt mutatja ugyanis, hogy a király a veszprémi püspöki javadalmat neki adományozta s igy csak a pápai megerősítés és hozzájárulás van még elintézés alatt. Ennek megtörténte után közzé teszik a hivatalos királyi kinevezést is. ősi egyházmegyénknek eszerint van uj föpásztora, aki hivatali elődeinek sorában a nyolcvannyolcadik lesz. A veszprémi egyházterület a keresztény Magyarország életében mindig élénk szerepet játszott. Maga a székváros az első szent király kedvelt városa, az általa alapított püspökségek egyike. Földjén maga is többször megfordult. A veszprémvölgyi zárdában kezdte meg Istennek szentelt életét szent Margit. A Bakonyban élte viszszavonultságban szerzetesi éveit szent Gellért, a későbbi csanádi püspök. Az egyházmegye területén vivta meg a pogányság végső küzdelmét a fiatal kereszténységgel, diadalára az utóbbinak. Jólelkű népünk benső világa borongós mostanaban. Miközben szántja hullámos földjét, sik agyagját, vagy köves bércét, a vig nóta helyett sóhajtás száll az ég felé, kaszája alatt könynye hull a földreomló kalászra Kj fiát siratja, ki meg hitvesét gyászolja, másnak az apa elvesztése okoz bánatot Szőleink vig hangulata nyomódott, a dévajság helyett a távollevő szeretettekre gondolás, vagy emlékezés köti le a gondolatot, érzésvilágot. Bánata, aggódása mellett a napi események is hatást gyakorolnak gondolkozására. A falunak kedvesen naiv, romlatlan lelkivilága, mintha tünedezöben volna. A társadalmi álalakulás szelét megérezte már a vidék is Kérdések vetődnek fel a nép fiai előtt is, melyek nemcsak elméletben foglalkoztatják, de cselekvésére is befolyással vannak. Ebben a bánatos, vajúdó szellemi j környezetben hallja, hogy uj főpásztort kap. Hagyományos, történelmi időkből 1 származó tisztelete ragaszkodást vált ki lelkéből várva-várt uj püspöke iránt is és ha benne a tekintély képviselője mellett érezni fogja tudott közvetlenségét, szeretetének bőséges jelét is adja iránta. Vigaszlalás, bátorítás, buzdítás kell a fáradt lelkeknek, hogy a keresztet könnyebben hordozzák. Uj főpásztorunk ideális gondolkozásával, lelki berendezettségével leikeink meleg szivü pásztora lesz s akkor nyitva előtte mindenek bizalma. A tudományokban jártassága, a jótékonyságban nemesszivüsége, az élet lüktetésének az a közvetlen figyelése, melyből eddig kivette részét, azt ígérik, hogy észreveszi a megváltozott életszükségleteket, a haladó idők irányát s miközben a fejlődés törvényeivel számol a századok folyamán helyesnek bizonyult keresztény elvekhez magyar érzésben való erős ragaszkodással irányítja a reá bízott százezrek szellemi életét. Ez a megértés lesz működésének legbiztosabb alapja s övé kicsinyek és nagyok, fiatalok és öregek szive. A papság lelki, charitativ és társadalmi működésében a reá váró nehéz feladatok végrehajtásában hivatott vezérét várja, mint olyant, aki az élet mindennapi oldalát a saját tapasztalásából ismeri. Tettrekészsége hasonló törekvéseknek lesz melegágya. Ebben a lelki hangulatban egyesül ma a merengő balatoni halász, a kies Zalának, a dustermésü Somogynak, a bérces, bükkös Veszprémnek ősmagyar népe s örömteli szívvel köszönti uj pöspökéi az írásnak eme szép szavaival: Áldott, ki az Ur nevében jő ! V. H. A »BALATONVIDÉK« EGYES SZÁMA I KAP HATÓK : NÁDAI IGN ACZ KÖNYV- S PAPIRKERESKEDÉSÉBEN A szép Balaton mellől. — Irta KOZMA IMRE — — Ne, te, ne ! Ha, mész oda a lucernásba ? — szólt rá letagadhatatlan balatonmelléki tájszólással Madaras Kati arra a szép vöröstarka tehénre, amely nem elégedett meg Madarasék gyümölcsösének lágy füvével, hanem még a szomszédék lucernáját is megkívánta. De nem is csoda, ha eszébe jutott elkalandozni, hiszen az őrzőjének, annak a pöttömnyi lánykának -az esze máshol járt. Boldog öröm dobogtatta Kati szivét. Ma délelőtt volt a vizsga. Jól tudott felelni. Megdicsérte a plébános ur. Az ősszel, ha újra iskolába kell menni, már a negyedikbe fog járni. Mennyi öröm ez egyszerre egy ilyen falusi leánykának ! A Balaton felől a fürdőzők vig lármáját hozta a lágy alkonyi szellő. A nap izzó sugarai aranyfestékkel hintették tele a diási hegyek ormait. Kes/.thely felől a kertek között lassú kigyózással közeledett a vonat. Hirtelen fáradt, lihegő hang verte fel Katit álmodozásaiból : — Mondd csak kis leányka, merre van a Harangozó-villa ? — Ezt a kérdést egy tiz-tizenkét évesnek látszó sápadt fürdővendégleány intézte Katihoz. — A Harangozó-villa ? Az még messze van innen. Menjen a kisasszony ezen az uton egész addig, mig a kőkereszthez nem ér. Olt aztán forduljon jobbra, azon az uton majd megtalálja. Rá van irva a házra — Köszönöm. Ha olyan messze van, akkor me 'pihenek kissé. — Üiiön ide mellém a fa tövibe. Itt jó hüs van. Hová való a kisasszony ? — Én pesti vagyok. Tegnap este érkeztünk. Itt leszünk egész szeptemberig. — No, itt majd fürödhet sokat a Balatonban. — Akarok is. Az orvos azt mondta, hogy gyenge vagyok, a balatoni levegő jót fog tenni. Azelőtt mindig a belga tengerparton nyaraltunk. Most vagyunk először a Balaton mellett. Nekem nagyon tetszik itt. Igen szép a vidék. Azt hiszem, jól fogom magam érezni. Hogy hivnak ? — Engem Madaras Katinak hivnak. Hát magát ? — — Én Rády Piroska vagyok. Most végeztem az első polgárit. Hát te hányadik osztályba jársz ? — Negyedikbe. — Szoktál fürdeni ? —- Hogyne. Mindig elmegyünk édes anyámmal, ha ráérünk. — Hát nem érsz rá mindennap ? — Nem. Nekem sokat kell dolgozni. Édes apám odavan a háborúban, az ő munkáját is mi végezzük el. — Mit tudsz te dolgozni apád helyett? — Kapálok, gyomlálok, öntözök. Etetem-itatom az állatokat, Ugy szeretnék én is dolgozni. Engedd meg, hogy segítsek neked — De hátha nem engedi azt meg a kisasszony mamája ? Oh, az én mamám nagyon jó. Ö örülni fog, ha egy bevonult hős helyett akarok dolgozni. Hisz ez hazafias kötelesség. Mindennap őrzöd a tehenet ? — Nem. iYtost fáj a Bimbónak a lába, nem tud kimenni a csordával a legelőre. Azért most itthon legel. — Nem böki a kavics a labodát, mikor mezítláb jársz ? — Nem. — Futni is tudsz ? — Persze. — Én nem tudnék mezitlább járni. Kalap nélkül se tudnék meglenni, főfájást kapnék az erős napsütéstől. — Dehogy kapnál főfájást. Különben majd ezt is meg fogod szokni. — Szólalt meg a hátuk mögött egy hang. Piroska mamája volt, aki a leányának a keresésére indult. Rádiné őnagysága igaz örömmel látta, hogy Piroskája milyen meghitt barátságban beszélget Katival, az egyszerű földműves leányával. — Nézd anyuskám, egy kis barátnőt találtam. Katinak hivják. Mindent dolgozik az apja helyett, aki bevonult katonának. Kapál, gyomlál, öntöz. Ugy-e megengeded, hogy segítsek neki dolgozni ? — Sőt. Nagyon fogok örülni édesem.
