Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-05-27 / 21. szám

2 BALATON VIDÉK 1917 május 20. Tűzoltó és kéményseprő nélkül. Egy konkrét esetből kifolyólag, közérdekből irom e sorokat és ajánlom okulás és megszivlelés végett ugy a nagyközönség, mint az illetékes hatóságok szives figyelmébe, annyival is inkább, mert aktuálissá teszi azt épen most Gyöngyös városának szomorú, minden emberségesen érző ember lelkét mélyen megrázó tragédiája. Keszthely is könnyen erre a szomorú sorsra juthat. Az egész városban csak egyetlen egy kéményseprő-legény van jelenleg, de ez sem mehet el a kerületébe nem tartozó városrészekbe seperni, sem pedig kéményt égetni, mert különben határ sértés miatt megbüntetik a munkaadóját. Az egyik kéményseprő-mesternek volt két tanulója, de ezek már hónapokkal ezelőtt megszöktek és azóta nem tudott másikat kapni. A másiknak pedig egy tanulója van, az is vidéken, a falvakban teljesiti kötelességét. A segédjének pedig, be kellett vonulnia. Már többször kérelmezte fölmentését, de eredménytelenül. Hivatásos tűzoltó is csak kettő van a városban : a két tűzoltó kocsis. Most tessék elgondolni, hogy mi történhetik itt a tűzvész esetén ! Itt, ahol anynyi nádas és fazsindelyes ház s ahol annyi pénzintézet, főgimnázium, gazdasági akadémia, Balatoni muzeum, tehát annyi tudományos intézet van, melynek gyűjteményei százezreket érnek, micsoda óriási, pótolhatatlan kárt okozna egy tűzvész ! Az egész város leéghetne, koldussá téve sok száz embert megfosztva őket még a betevő falatjuktól is. A tudományos intézmények gyűjteményében fekvő értékeket pedig, a mely közkincs, teljes mértékben talán soha sem lehetne pótolni. Van ugyan városunkban önkéntes tűzoltóság, de azok legnagyobb része is katona. Akik itthon vannak, azok is üzletükben, vagy hivatalukban vannak elfoglalva s az egész háború alatt egy gyakorlatot sem tartottak. Már most azt kérdezem : szabad-e egy ilyen sürü lakosságú várost, — mely egyúttal fürdőváros is és a vidék tudományos és jótékonycélu intézményeinek egyik középpontja, ahol az ipar és kereskedelem virágzik — tűzoltó és kéményseprő nélkül hagyni? Itt tenni kell valamit, még pedig sürgősen a inig nem késő 1 A hatóságoknak haladéktalanul és nyomatékosan kérelmeznie kellene a közérdekre és tűzbiztonságra való hivatkozással a hadbavonult hivatásos tűzoltók és kéménymeit és lelke mélyén megbánást érzett. . . . Haragosan gondolt memóriájára, mely ajkára adta az erős szavakat. A sziv és az ész erős harcot vivtak egymással ; hol az egyik, hol a másik kerekedett felül s végre is a sziv diadalmaskodott. Az első álmatlan éj után Annuska újra ott ült a Balatonparton, izgatottan . . . , révedező tekintettel . . Várt, várt valakire, maga sem tudta miért . . Talán szerette volna látni mégegyszer, csak még egyetlen egyszer azt a könyörgő tekintetet, hogy megbocsáthasson neki. . . Csöndes gondolataiból a vonat egyhangú kattogása ébresztette fel. Tágra meredt szemekkel bámult az egyik kocsi leeresztett ablakszemére. Ketten álltak ott, a festő és egy feltűnően csinos asszonyka. Bizalmasan összesúgtak s aztán kacagtak szívből, igazán, ahogy csak a gondtalan fiatalság képes kacagni. . . S a dübörgő, fekete szörnyeteg vigan röpítette tovább utasait. Annuska fázósan, dideregve kuporodott össze. Május fagyos szele érintette meg lelkét. . . Szinte öntudatlanul szaggatta szét a tegnap oly szeretettel megirt sorokat. A szél elkapta a kis papirfoszlányokat s a fehérszélű, fodros hullámok vigan vitték magukkal egy fiatal lányiélek első csalódásának tanujeleit. ... CS. ELLA. seprők azonnali és tartós szabadságolását. Az itthonlévő önkéntes tűzoltók pedig tartsanak legalább egyszer hetenkint rendszeres gyakorlatokat; hogy tűzvész esetén tisztában legyenek a teendőkkel. Bonnenfeld Ödön. Vízözön. Ebben az esőtlen, száraz, forró májusban, amikor mindenki ugy óhajtja, ugy kéri az esőt, akár csak a leveli béka, amikor veteményeinket a már több hét óta tartó esőhiány és az ennek következtében uralkodó nagy szárazság a teljes megsemmisüléssel fenyegeti, a Balaton ismét kilépett medréből s elakarta nyelni, hullámsirjába akarta temetni fürdőtelépünket. A nagy vizáradásnak az oka, amely ismét több ezer korona kárt okozott fürdőtelepünkben, ismét csak a Balaton abnormisan és botrányosan magas vízállása, melyet a Sió zsilipjének már éveken keresztül tartó és önös magánérdeket szolgáló elzárása idézett elő. Nem kell egyéb, csak egy közepes erejű keleti szél, hogy a Balaton elhagyja medrét s elborítsa a szél által felkorbácsolt iszapos hullámaival szép és sok százezer koronába került fürdőtelepünket. A mult hétfőn is közepes erejű keleti szél fujt, mely a Balaton vizét a nyugoti partokra szorította A nagy dagály aztán elöntötte a parti sétányt, az uj parkol, a Balaton és Hullám szállodák szuterén helyiségeit, tetemes károkat okozva az ültetvényekben, a szigetfürdőben, a mólóban, a szállodai épületekben, a Csónakegylet s a Nyers-féle csónakda kikötő helyiségeiben és csónakjaiban Érdekes, hogy a Balaton magas vízállásának megszüntetése érdekében a parti birtokosokból és fürdőtelep tulajdonosokból alakult szűkebb körű küldöttség épen ezen a napon utazott Budapestre a földmivelésügyi miniszterhez s a történt katasztrófáról nem volt tudomása. Városunk elöljárósága a vizáradást s a vizáradás okozta nagy károsodásunkat sürgönyileg tudatta a küldöttség keszthelyi tagjával, hogy a miniszter figyelmét erre a minduntalan ismétlődő és különösen a Balaton metropolisát: Keszthelyt sújtó csapásra felhívja és reá orvoslást keressen. Vájjon lesz-e foganatja ? A tizedik csata. Piros a vize az Isonzónak, hullámai haragosan csapdossák a parti sziklákat, melyeken vérrózsát fakaszt a háborúnak ez a legtragikusabb tavasza. Megrendítő küzdelem folyik az Isonzónál, tizedszer csapnak össze a seregek, hogy eldőljön a kérdés kié a föld, melyért a népek termésüknek legdrágább virágait adják ? A tizedik isonzói csata dübörög, a dráma most éri legforróbb napjait És amig testvéreink állják a pokol rettentő tüzét, nem tudunk mást tenni, mint fonjuk a koszorút a földi dicsőség legszínesebb rózsáiból, hogy a homlokát körülövezzük azoknak, akik értünk, tűzhelyünkért, szomorú hajlékunk tisztaságáért, jövőnk nyugalmáért harcolnak. Hősköltemény kellene homéroszi ihlettséggel, a rímek zengő szépségével, a gondolatok pazar forróságával, ami méltatni tudná testvéreinket, akik az élet legnehezebb napjaiban, Krasztok kopár gerincein, a naptól égetett sziklák tüzes melegségében, ezer ve szedelemben, millió kin és gyötrelemben állanak őrt, hogy az itthon szent hajlékaihoz ne közeledjen ellenség, hogy miénk maradjon e föld, melyet ezer esztendő viharaiban őriztünk és tartottunk világokat felforgató zivatarok megpróbáltatásai között. Mit adhatunk hálánk és csodálatunk jeléül azoknak, akik ezt a ragyogó napfénytől bánatra termékenyített tavaszt is künn töltik a lövészárkokban, a sötét, a nedves, egészséget ölő kavernákban, a vigyorgó halál ez iszonyú leshelyein ? Mivel fizessünk hálát és köszönetet azoknak, akik ezt a szé

;> tavaszt az olasz határhegyek közt, golyózáporban, gyilkoló csaták kínjaiban töltik, kik messzeszakadva kedveseiktől, száz halállal állanak szembe, hogy minket megvédjenek ? Ha egyszer hazajönnének, ha utcáink hangjuktól volnának hangosak, tűzhelyeink örömüktől boldogak, mosolyt, örömet — asztalaink e régen hiányzó vendégeit — ha elhoznák. Várjuk őket, aggogalmas nappalainkon, álomtalan éjszakáinkon, — mindig várjuk. . . Talán már a nyár vége elhozza várakozásunk e hőn óhajtott gyümölcsét, éretten, pirosan, a megvalósult reményektől megtermékenyítettem De hát elhozza-e a nagy napot ez a szenvedésektől legforróbb nyarunk ? Vájjon elhozza-e ? . . Az aratás biztosítása. A honvédelmi miniszter leirata Zalavármegyéhez. A folytonos katonai bevonulások egyre jobban csökkentik az ország munkaerejét és így ma gondot okoz a gazdáknak az a kérdés, lesz-e elegendő erő majd az aratás gyors elvégzéséhez. E fontos ügyben a honvédelmi miniszter a mult héten az alábbi leiratot intézte Zalavármegye alispánjához : Támpontok nyújtandók arra nézve, hogy a folyó évben elvégzendő mezőgazdasági munkákra előreláthatólag mily munkaerő fog rendelkezésre állani, e tekintetben a hadügyminiszterrel is lefolytatott tárgyalások eredményeként miheztartás és tájékoztatásul közlöm, hogy katonai munkásosztagok sokkal csekélyebb mérvben lesznek az egyes munkabizottságoknak kiutalhatok, mint az az előző évben történt. Tudatában annak, hogy a hosszura nyúlt háború folyamányaként a mult évhez képest ismét ujabb munkaerők lettek a gazdaságokból elvonva, mely körülmény szórványosan azt is eredményezheti, hogy a rendelkezésre álló összes munkaerők helyhez kötött — állandó — alkalmazása mellett, egyes területek talán megmüveletlenül maradnának, illetve a megmunkált területekről különösen a széna és gabona, de egyéb termények is idejekorán levághatok nem lennének; ezen bajokon segítendő, ajánlatos, ha minden egyes munkabizottság már most azonnal gondoskodik arról, hogy a nekik rendelkezésre bocsátott hadifoglyokból a szükséges számban mozgóosztagok alakitassanak, melyek a vármegye területén belül a szükséghez képest eltolhatók legyenek, mert csak ily módon remélhető, hogy a helyenként ideiglenesen mutatkozó sürgős természetű munkatöbblet, — mint például : a szénakaszálás, a vármegyék egész területén ezen mozgóosztagok célszerű fölhasználása segítségével idejekorán, sikeresen elvégezhető lesz. A most vázolt eljárás analógiájára a kiutalt katonai munkásosztagok is — különösen természetesen azok, melyeknek vezénylési időtartama hosszabb — a tekintetben ellenőrzendők, hogy egy gazdánál (munkaadónál) csak a legszükségesebb ideig dolgozzanak és azután — esetleg a vezénylési időtartam alatt több ízben is — más sürgős természetű munkák végzésére azonnal eltolassanak. A hadifogoly ügyeleti tisztek ezen munkálatok körüli tevékenységükben a legmeszszebbmenő támogatásban részesitendők. Az alispán a honvédelmi miniszter e táviratát megküldte Zalamegye összes gaz-