Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-04-08 / 14. szám

2 1917 április 8. volt az elnyomatás kora, a pusztulás nyomán uj, szebb, jobb és nemesebb élet fakadott. E reménységben élünk most is a harmadik háborús húsvét ünnepén és várjuk a béke hajnalhasadását. CSERTA JÁNOS. Maximálni kell a gyertya árát, A városházán a legutóbbi »cédulaosztás* alkalmával azt az értesítést vettük, hogy — felsőbb rendeletre — szeptemberig nem kapunk petrólemot. Zúgolódás nélkül vettük tudomásul e szomorú hirt, mert hiszen három év óta már hozzászoktunk a nélkülözésekhez, melyeket >a háborúnak sikeres befejezése érdekében* szenvedünk ; azért nem is szándékozunk azokat a? anvagi hátrányokat felsorolni, melyeket a petróleumnak, e legszélesebb körben és különösen a szegényebb néposztály körében kizárólagos használatban levő világítási eszköznek elvonása következtében egyesek, sőt egész osztályok (iparos osztály) szenvednek, csak felakarjuk az illetékes körök figyelmét hívni azokra a visszaélésekre, melyeket a petróleumot helyettesítő gyertya körül elkövetnek azok, akik a háborút eszköznek tekintik a fogyasztó közönség kizsákmányolására s önmaguk szertelen, mértéket és tisztességes határt nem ismerő s igy jogtalan gazdagodásukra. Hogy minő anyagból készül ez a gyertyának csúfolt, zöldes szinü micsoda, azt mi nem tudjuk ; csak azt tudjuk, hogy a lehető legrosszabb minőségű, mert lobogva, nagy, de fénytelen lánggal ég, fele a tartóba folyik és néhány perc múlva akkora füst-felhőt csinál, akár egy harminc és feles ágyú, az elsülése pillanatában. Tehát rontja a szemet, a tüdőt és az összes légzőszerveket s igy kártékony az egészségre s e mellett szörnyű drága. Hogy mily horribilis drága ez a »gyertya«, az felülmúl minden képzeletet. Egy akkora szál belőle, mint azelőtt a 12 filléres milly-gyertya volt : 1 korona. S ez az 1 K gyertya nem tart fele annyi időig, mint a régi, jó milly-gyertva tartott. Ez az 1 korona azonban azt hisszük, még nem végleges ár s hogy a sróf, melyet oly kitűnően megtanultak hajtani a kunjunkturás vitézek, még tovább szorul. Ennek az ujabbi uzsorának gátat kellene szabni a gyertya árának maximálásával s egyszersmint szigorúan ellenőrizni, hogy az az egészségre ártalmas anyagból ne készüljön. Ütemes mély dal muzsikál a vérbe, A sziv öröme szilái, forró, zengő : Hogy megáldott a jóságos Teremtő 1 Ugy-e, ugy-e szép volt e kicsiny élet ? Tavasz derűje szállt dalolva véled, És hogy a napod éjbe mult feletted : Te elvégezted : szerettél s szerettek ! . . . Aludjál: a te álmod ébredés, Te elmúlásod zsendülő vetés. Aludj, aludj : te vagy az áldott buza, Ki a földet arannyal koszorúzza. Kincses vetőmag a te drága véred, Ki százezer kalászban újra éled. Te vagy az üdv, te vagy az áldás, Te vagy a béke, a megváltás. Hulló csillag, ki múltjában ragyog. Népek halottja : veled egy vagyok 1 A nap birkózik zord felhősereggel, A csatatérre földereng a reggel. A Krisztuskép bus távolokba néz, Lábánál alszik egv ifiu vitéz : A borjú feje alá igazítva, Szöghaja homlokáról kisimítva, Testét betakargatja véres ponyva, Két hideg keze imádságra fonva. — A hófúvás félig belepte már, S hogy rájalejt az első napsugár : Arca mosolygós, szelid, szomorú . . . Mellén egy tépett papirkoszoru . . . Sratlertné Martini Hilda. A tűzi anyagok kérdéséhez. A háború évei alatt tapasztalhattuk, hogy a tüzianyag beszerzése sok esetben igen nagy fáradtsággal járt, dacára annak, hogy a fa és szén árak 2-3-szorta drágábbak, mint a háború előtt voltak. Hoov mi ennek az oka, az könnyen o J kitalálható, ha figyelembe vesszük a megfogyott kézi- és igáserőt, mert ezek a főokozói a szén- és fahiánynak egyaránt. Keszthely város talán nem érezte oly nagy mérvben a szén és tűzifa hiányt, mint sok alföldi város, mert környékén van erdő ciéü bőven, sui íiidváiiUK i\cs/. uici \ Vdl OS közbirtokosságának is van körülbelül 600 kath. holdas erdeje. Azonban a munkaerő hiányát mutatja ezen 600 holdas erdő évi kitermelése is, mert mig azelőtt január hóban már a facédulák ki lettek osztva és mindenkinek a fajárandósága az udvaron volt, ma, április hó elején az évi termelés nagy része részint a munkás kéz, részint az igás és lófogatok hiánya miatt még mindig az erdőn van. Ma már talán helyesebb volna az egész fatermését a közbirtokossági erdőnek árverésen eladni, oly formán, hogy a vevő tartozik a megfelelő méretű tűzifát saját költségén vágatni s a termelt tűzifáért pedig az ölenkénti tőárat, a melyet az árverés eredményezett, megfizetni. A régi divatú fát felosztó eljárás helyett ma sokkal célravezetőbb a pénzt-felosztó eljárás, mert az oly közbirtokossági erdőrészes, kinek igás fogata nincs, a legnagyobb fáradtság és igen magas fuvarbér mellett is alig képes a reá eső farészét hazaszállitatni. Mig ha az egy kihasználóé volna, az eleve gondoskodnék fogatokról s a fa mégis olcsóbban lenne Keszthelyre befuvarozva, mint a mily áron sok erdőrészes ma azt beszállíthatja. Azért ezen kérdés megfontolását melegen ajánljuk a közbirtokosság vezetőségének becses figyelmébe. EGY HÁZTULAJDONOS. Az igények leszállítása, a takarékosság ma a legfotosabb hazafias kötelesség. Mindkét tulajdonság a háború sikeres befejezhetésének s a háború után a földúlt financiális viszonyok helyreállításának hatalmas erótényezője. Aki segíteni akar, hogy mindvégig, a győzelmes befejezésig katonai s gazdasági erővel álljuk a harcot s majdan utánna hozzákezdhessünk a hiányok pótlásához, annak lelkéhez kell szorítani azt az életelvet, hogy nem költ s nem fogyaszt többet, mint amennyi múlhatatlan szükséges. A súlyos megpróbáltatás szomorú napjaival kirívó ellentétbe szökött a kapitalisták visszafojthatallan élvezetvágya s ízléstelen fényűzése. Sajnos, azok egy részére is ráillik az időszerűtlen élnivágyás, az oktalan pazarlás vádja, akik harctéren küzdő kenyérkeresőink után az állam terhes segítségéből szerezhettek gondtalanabb életet. Soha szórakozóhelyeknek, divatszalonoknak, jobb keresetük nem volt, mint e háború alatt. Olt láttuk ezeket a repülő pénzű embereket mindenütt, ahol csak könnyelmű vásárlással drágítani lehetett. Ahol mások lélekszorulva türtőztették szükség ébresztette vágyakozásukat s fojtó sóhajtással edzőttek a lemondásban, ott a pazarul, meggondolatlanul költekezők hivalkodva vetélkedtek az árdrágításban. S igy akárhányszor bebizonyult, hogy nem egyedül a kevesebb termés, nemcsak a szállítási bajok, hanem a fékezhetetlen igényesség s a takarékosság hiányai is okozói a drágaságnak Aki pazar módon költ, az fölöslegesen vásárol s rossz indulattal fokozza a keresleteket. Amikor pedig a kínálatot, a termés eléséges voltát el nem hárítható okok úgyis kedvezőtlenül befolyásolják, akkor a kereslet indokolatlan, sőt oktalan tulfeszitése közgazdasági veszedelmet jelent, mert — mint egy külföldi revüben olvassuk — >a megfontolatlan, szükségtelen vásárlás a termelés és fogyasztás között felbomlott egyensúlyt teszi még bizonytalanabbá s minden meggondolatlan vétel c§ak az eladót bátorítja.* Ragadjuk meg tehát a takarékosságot, mint hatalmas közgazdasági lendítő erőt s tőkenevelő, segítő tényezőt. A gazdagok is, a parvenütőkék uj felcseperedettjei is mutassanak erre való péidát. Ne legyenek árdrágítók föluslejjes költekezésükkel, ne növeljenek jogos alapot a súlyos ítéletre élvhajhászó, igényeskedő pénzbőségükkel. Forrjanak össze a többiekkel abban a nagy s komoly elhatározásban s tudatban, hogy gazdasági erő is kell a végső diadalhoz, a gazdasági erőnek pedig egyik legbiztosabb tényezője a takarékosság. H I R K í v'. — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a következő cimen adják postára : dr. Csák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. — Festetics hercegné ő főméltósága a Keresztény Sociális misszió Társulat keszthelyi fiókjának fővédnökségét elfogadta s annak céljaira ötszáz koronát adományozott. — Jótékonyság. Herceg Festetics Tassilo őfőméltósága a „Mária kórház" sebesült katonáinak húsvéti ajándékul 100 koíonát volt kegyes adományozni. — Rott Nándor esztergomi ka= nonok — az uj veszprémi püspök. A »Somogyi Hírlapi közli, hogy egészen megbízható értesülése szerint a Hornig Károly báró halálával megüresedett veszprémegyházmegyei püspöki széket Rott Nándor dr. pápai prelátus, esztergomi kanonokkal, a budapesti papnevelő intézet igazgatóiával töltik be. — A keszthelyi Szociális misszió társulat védnökségét, — mint értesülünk — herceg Festetics Tassiloné ő főméltósága elfogadta s egyenlőre 500 koronát küldött a társulatnak segélyezési célokra. A társulat nővédelmi és szegényügyi osztálya húsvét után következő első szerdán délelőtt kezdi meg a tényleges működését a Katholikus Legényegylet által rendelkezésére bocsátott ideiglenes helyiségében, ahol mindazok jelentkezhetnek, akiknek akár erkölcsi, akár anyagi tekintetben támogatásra van szükségük. — Szívből üdvözöljük a társulat tagjait és sok sikert kívánunk nekik nemes működésükhöz. — Hősihalál. A háború molochja megint egy derék áldozatot követelt társadalmunkból : Kunz Károly sármelléki tanító 48-as zászlós, a bronz vitézségi érem tulajdonosa, Bukarestben, láblövés következtében meghált. — Kitüntetés. A király Nagy Sándor 20-as honvéd századost, Nagy István volt városbíró unokaöccsét a 111. oszt. katonai érdemkereszttel tüntette ki. — Jönnek a fürdősök. Elérkezett húsvét. A nyaralni szándékozók most már napról-napra többen és többen jönnek le a Balaton mellé lakásnézőbe. Nekünk keszthelyieknek is számolni kell ezzel. Utcáinkat, tereinket rendbe kell hoznunk, mindenütt tisztaságot kell teremtenünk. A Balatonpartján, a szállodák körül, a szigetfürdőn s a parkban szintén sok a teendő, melyet mielőbb el kell végeznünk, nehogy ugy járjunk, mint a múltban, mikor az árviz által elpusztított sétány ép a fürdőévad végére készült el igyamugy. A kényes fővárosi közönség a rendetlenségek láttára elijed és más fürdőbe